Ráutaló jelek
A kamaszkori szorongást gyakran könnyebb lenne észrevenni, mint azt sokan gondolnák: sokszor mondják maguk az érintett gyerekek – csak előfordul, hogy a szülők nem figyelnek rájuk, elintézik egy legyintéssel, egy odavetett félmondattal, az „ugyan már, félreérted” vagy a „nem is úgy van”, „ne törődj vele” típusú válaszok nem segítenek kommunikáció folytatásában –, ezért érdemes komolyan venni a jelzéseiket.
Máskor a viselkedéséből következtethetünk arra, hogy valami baj van.
„Lehet, hogy a fiatal bizonyos helyzeteket el akar kerülni, nem akar közösségbe, iskolába menni, máskor alvási nehézségek, megváltozó étkezési szokások az árulkodó jelek. A fej- vagy gyomorfájás is gyakran szorongás kísérő tünete” – mondta a pszichológus. Olvass még a témában
„Nem tudtam, miért nem tudok megváltozni” – Egy negatív családban felnőni megbéníthat felnőttkorban
Nézz a szemembe és ismételd utánam: Nem lehet minden nyár életünk legjobb nyara!
A harmincas éveim a legjobb és legmagányosabb éveim egyszerre
Életem legjobb híre volt, amikor megtudtam, hogy a szüleim elválnak
Ha a szülő felismeri a szorongásra utaló jeleket, előfordulhat, hogy az is elég, ha bátorítja a gyereket az érzései kifejezésében, és az úgynevezett értő figyelemmel hozzásegíti ahhoz, hogy rájöjjön, mi az, ami nehézséget okoz neki, min kellene változtatni ahhoz, hogy jobban érezze magát a bőrében.
„Szülőként érdeklődjünk az iskolában, például az osztályfőnöknél, hogy milyennek látja a gyermekünket. Ha fizikai tünetek is vannak, állapítsa meg szakorvos, hogy nincs-e valamilyen betegség a háttérben. Ha aggaszt gyermekünk állapota, viselkedése, forduljunk szakemberhez: sok iskolában dolgozik iskolapszichológus, és a lakóhelyünkön működő gyerekjóléti szolgálat – tette hozzá Dr. Rostás Rita –, vagy pedagógiai szakszolgálat pszichológusától is kérhetünk segítséget.”
A cikk folytatódik, lapozz!
Következő cikkünkÍgy legyél Te önmagad legjobb társaságaA legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
