Minden második kamasz szorong valamitől – Mit tehet a szülő?

Az SOS Gyermekfalvak több mint 1000 középiskolás fiatalt kérdezett országszerte arról, milyen félelmeik, vágyaik vannak. Minden második gyerek bevallása szerint szorong valami miatt (56,6 %) és nem bízik magában (41,3 %), majdnem minden harmadik középiskolás pedig úgy gondolja, hogy szülei nem elégedettek vele. 

A felmérésben megkérdezték azt is, mitől félnek leginkább a fiatalok: a családtagok halálától, az árvaságtól és a családtagok megbetegedésétől való félelem állt az első helyen, de az egzisztenciális problémák is erősen jelen vannak már, hiszen a negyedik legerősebb félelem, hogy felnőttként nem találnak majd munkát. Pszichológus szakértőnkkel beszélgettünk arról, miért is szoronghatnak a kamaszok, szülőként hogyan lehet észrevenni azt ha a tinédzser gyermek szorong valamitől, és mit lehet tenni, hogy oldani tudjuk a gyermek szorongását.

Valamennyi életszakaszban előfordulhat a szorongás, melynek mértékét, előfordulásának gyakoriságát alkati és környezeti tényezők is befolyásolják, tudtuk meg Dr. Rostás Rita pszichológustól. Elmondása szerint minél érzékenyebb valakinek az idegrendszere, illetve minél több stressz, veszteség, trauma érte őt élete – beleértve már a magzati létet is – során, annál több területen, annál intenzívebben jelenhet meg a szorongás.

„A túlféltő, még a széltől is óvó szülők is megalapozhatják gyermekük szorongását. Azzal, hogy folyton a világban leselkedő valós vagy vélt veszélyekre mutatnak rá, félelmet, szorongást keltenek, amit tovább erősít a gyermek gyengülő önbizalma, hisz ilyen nevelési légkörben nem szerez tapasztalatokat arról, hogy ő milyen ügyesen képes megoldani a különböző helyzeteket, kihívásokat. Serdülőkorban a korábban is félénk, aggódásra hajlamos kicsik szorongása felerősödhet, és azokban a gyermekekben is kialakulhat szorongás, akikre ez addig nem volt jellemző.” – magyarázta a szakember.

Ennek egyik oka, hogy a serdülő sokszor maga sem érti, milyen változások zajlanak a szervezetében. Az átalakuló hormonháztartás hangulatingadozásokat okoz, a váratlan jókedv, az abbahagyhatatlan nevetés, a hirtelen, ok nélkül rátörő szomorúság, lehangoltság egyaránt ijesztő lehet.

„Bizonytalanná teszi, hogy a szervezete fizikailag is átalakul, a szó szoros értelmében is újra kell tanulnia a testhatárokat – gondoljunk csak az inkább fiúkra jellemző hirtelen megnyúló végtagokra, és arra a sutaságra, ügyetlenségre, amit ez eredményez –, el kell, el kellene fogadni a kialakuló nőies idomokat – sokszor ez ellen tiltakoznak a lányok az előre húzott vállakkal, görbe háttal, a logó, alakot elrejtő fiús ruházattal. Másoknál a tiltakozás az új alak és új szerep ellen étkezési zavarok, például anorexia, bulimia megjelenését is eredményezheti. A lassabban érőknek meg éppen a várakozás bizonytalansága okoz nehézséget.” – fogalmazott Dr. Rostás Rita.

Csoportváltás és stressz

A serdülőkor nagy feladata a „ki vagyok én” kérdésre megtalálni a választ, ez az álmodozás időszaka lenne, most kellene biztonságos környezetben különböző szerepeket kipróbálni. Ezzel szemben a mai iskolarendszerben 14 éves kora környékén a legtöbb tininek iskolát kell váltania, vagyis egy új közösséget kell megismernie, egy új csoporttal kell elfogadtatni önmagát.

„A csoport gyakran kritikus, kiközösíti azokat, akik elutasítják a hangadók által támasztott követelményeket. Így is bele lehet sodródni olyan helyzetekbe, melyek aztán a serdülők szorongását fokozhatják, ilyen lehet a legális vagy illegális drogfogyasztás. A szerhasználat és a szorongás közötti kétoldalú összefüggés köztudott, vagyis a szervezetbe jutó különböző drogok szorongást eredményezhetnek, illetve egyesek a szorongásukat próbálják drogokkal oldani.” – mondta el a pszichológus.

Nem kell feltétlenül új közösségbe kerülni ahhoz, hogy valaki az iskolai erőszak, bullying, pszichoterror áldozatává váljon. Ehhez gyakran elég annyi, hogy egy kicsit más legyen, mint a többiek, például félénkebb, bizonytalanabb, vagy épp szemüveges, elálló fülű, kövérebb, vagy kisebb az átlagnál. Azt természetesnek találjuk, hogy az áldozatszerepbe csúszott tinik szorongása fokozódik, de arra sokszor nem gondolunk, hogy a csoportban jelenlévő többiek, a megfigyelők is sérülnek eközben.

„Náluk is megjelenhet a szorongás, részben félhetnek tőle, hogy legközelebb ők is áldozattá válhatnak, de rosszérzést kelthet bennük az is, hogy nem képesek kiállni a társuk mellett, nem mernek fellépni a zaklató ellen.” – vélekedett a szakértő.

A pszichológus szerint a tinik szorongásán leginkább úgy lehet oldani, ha támogatjuk őket abban, hogy olyan csoportokhoz csatlakozzanak, amelyekben jól érzik magukat, ahol sikerélményhez jutnak, ezáltal önbizalmuk növekszik, és így könnyebben tudnak a szorongáskeltő helyzetekkel megküzdeni. A sportkörtől a drámajátékokig, az önismereti vagy különböző művészeti eszközöket használatára építő csoportok mind jó hatásúak lehetnek.

„Létrehozhatunk ilyen csoportokat az iskolában is, de működhetnek attól függetlenül is, például a lakókörnyezetben, így az iskolaváltás esetén sem maradnak támasz nélkül a gyermekek. Az önismereti, a drámapedagógiai elemekre építő csoportoknak további előnye, hogy gyakorolják a résztvevők az érzelmek kifejezését, egymás megértését, a különböző szerepek kipróbálását. Emellett ebben a korban is kellenek a gyerekek körül olyan felnőttek, akiket elfogad, akikkel meg tudja osztani a nehézségeit. Kiemelten fontos lenne ez azokban az osztály- vagy iskolai közösségekben, ahol a verbális vagy fizikai bántalmazás, a „gyötrés” megjelent. Kevés azon felkészült pedagógusoknak a száma, akik az áldozatok segítségére tudnak sietni. Biztosítani kellene, hogy a pedagógusok stressz- és konfliktuskezelő tréningeken vegyenek részt.” – hívta fel rá a figyelmet Dr. Rostás Rita.

A szorongás azért is veszélyes a serdülőknél, mert a szorongó, bizonytalan, szeretetéhes kamasz olyan helyzetekbe mehet bele, melyeket életkoránál fogva még nem tud jól felmérni, és melyekkel veszélybe sodorhatja önmagát vagy másokat.

„A szorongó fiataloknál ez a probléma akadályozza a fejlődését, előfordul, hogy a tini a szorongás miatt sem a pálya-, sem a párválasztásra nem tud életkorának megfelelően készülni” – magyarázta a szakember.

Ráutaló jelek

A kamaszkori szorongást gyakran könnyebb lenne észrevenni, mint azt sokan gondolnák: sokszor mondják maguk az érintett gyerekek – csak előfordul, hogy a szülők nem figyelnek rájuk, elintézik egy legyintéssel, egy odavetett félmondattal, az „ugyan már, félreérted” vagy a „nem is úgy van”, „ne törődj vele” típusú válaszok nem segítenek kommunikáció folytatásában –, ezért érdemes komolyan venni a jelzéseiket.

Máskor a viselkedéséből következtethetünk arra, hogy valami baj van.

„Lehet, hogy a fiatal bizonyos helyzeteket el akar kerülni, nem akar közösségbe, iskolába menni, máskor alvási nehézségek, megváltozó étkezési szokások az árulkodó jelek. A fej- vagy gyomorfájás is gyakran szorongás kísérő tünete” – mondta a pszichológus.

Ha a szülő felismeri a szorongásra utaló jeleket, előfordulhat, hogy az is elég, ha bátorítja a gyereket az érzései kifejezésében, és az úgynevezett értő figyelemmel hozzásegíti ahhoz, hogy rájöjjön, mi az, ami nehézséget okoz neki, min kellene változtatni ahhoz, hogy jobban érezze magát a bőrében.

„Szülőként érdeklődjünk az iskolában, például az osztályfőnöknél, hogy milyennek látja a gyermekünket. Ha fizikai tünetek is vannak, állapítsa meg szakorvos, hogy nincs-e valamilyen betegség a háttérben. Ha aggaszt gyermekünk állapota, viselkedése, forduljunk szakemberhez: sok iskolában dolgozik iskolapszichológus, és a lakóhelyünkön működő gyerekjóléti szolgálat – tette hozzá Dr. Rostás Rita –, vagy pedagógiai szakszolgálat pszichológusától is kérhetünk segítséget.”

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!