„Azt hiszem el, amit látok!” – mondják sokan, és ez így is van jól. De vajon valóban mindent a szemünkkel kell látnunk, a fülünkkel kell hallanunk? Nem lehet, hogy azért vagyunk ennyire földhözragadtak, mert bizonyos ingereket nem jó érzékszervekkel akarunk érzékelni?
A válasz ott van a szemünk előtt
A kommunikáció definíciója megmondja a „tutit”, csak nem nézünk a szavak mögé.
A kommunikációhoz szükség van egy „feladó”-ra, egy „címzett”-re, és az „üzenetre”, ami gyakorlatilag egy kód (nyelvi és nem nyelvi jel), ami a jel minőségétől függően különböző csatornákon jut el a másik félig – azaz hallható, látható, tapintható, stb.
Tehát ha mi hangon keresztül kívánunk kommunikálni a másik féllel, azt a fülével fogja érzékelni, nem az ízlelőbimbóival. Éppen ezért furcsa, hogy az ember mindent látni szeretne, mielőtt elhinne bármit is.
Az ízeket, illatokat, hangokat nem lehet látni, mégis egyfajta kommunikáció, közlés mind – a megfelelő adóval, vevővel és csatornával, melyeket mi választunk ki, ha érteni akarjuk az üzenetet.
Érzékszerveink
A világból csak azt érzékeljük, amire érzékszerveink, „egyszerű” szerkezeteik kapcsán képesek. Ezért hisszük el azt, hogy csak ezekből a dolgokból áll a világ.
Tudjuk, hogy például a kutyák szaglása tágabb tartományok között mozog, a sas látása pedig sokkal-sokkal jobb. Tisztában vagyunk azzal, hogy testünk minden funkciója – főleg az agyé – még nincs teljesen feltérképezve.
Az emberi test túl komplex ahhoz, hogy kijelentsük: teljesen ismerjük. Attól, hogy mi nem tudunk valamiről, még létezhet, így ésszerűnek tűnik az a feltételezés: létezhet olyan érzékszerv, melyet nem, vagy alig, esetleg tudattalanul használunk.
Elgondolkodtató, hogy a fény spektrumának csak 8 százalékát érzékeljük, a füllel érzékelhető hangtartomány kb. 20Hz és 20 kHz közé esik. Eközben tudjuk, hogy a természet nem pocsékoló, tehát mindennek van valamilyen funkciója, minden hasznos céllal létezik.
Létezik vagy nem létezik?
Sokan úgy gondolják, hogy amit – hagyományos módon – nem érzékelünk, az nem létezik.
Helyesen ez így hangzik: amit nem érzékelünk, az nem létezik számunkra – tehát van, csak nem veszünk róla tudomást, mivel nem gondoljuk, hogy hat életünkre, életminőségünkre.
Pedig hat ránk, hiszen a nap melegét is érezzük, fényében ott az élethez szükséges D-vitamin lehetősége, csak nem gondolunk rá a nap minden percében.
Persze, a D-vitamin esetében ott van a bizonyosság, hogy valaki már „látta”, így bizonyítást nyert létezése. Vagy például, mindenki tudja, hogy létezik dallam, ám a siketek számára mégsem létezik – csak az alig észlelhető hangrezgés.
Az, hogy valami létezik vagy nem, csak mi tudjuk bizonyítani magunknak, ha vagyunk annyira bátrak, hogy kipróbáljuk. Természetesen sokkal egyszerűbb valamit tagadni, mint utána járni, és nehéz bátornak lenni, időt szánni egy olyan dologra, aminek létezése kétes.
Rengeteg inger
Másodpercenként több, mint 10 000 inger ér minket, ebből pedig csak 9-et észlelünk tudatosan.
Agyunk mégis mindent rögzít, összefüggéseket keres, összekapcsol, rendszerbe rak.
Ez a rendszer teszi lehetővé a „bejóslást”, mellyel minden ember rendelkezik, azaz, tudattalanul, úgymond a „hetedik érzékkel” képes arra, hogy a lehetséges következő eseményt kikövetkeztesse – a régebbi tudatos és nem tudatos tapasztalatok alapján.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy vannak olyan ingerek is, melyeket nem, vagy nem erről az oldaláról ismert, érzékszerveinkkel fogunk fel.
Biztos mindenki játszott már egy unalmas előadáson „szuggerálós” játékot az előtte, háttal ülővel, ami ha sikerrel zárult, jót nevetett és úgy gondolta, hogy a véletlen műve.
Mégis, valahol érezzük, hogy ez nem így van. Van kapcsolat az emberi tudatok között, melyről még nem tudjuk, hogy bizonyos embereknél miért működik, másoknál pedig miért nem.
A felfogásról
Ott a tény, hogy több minden létezik, mint amiről tudomásunk van.
Tehát létezik, csak nem számunkra – mert nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy kipróbáljuk, működik-e.
Az ember sokkal több, mint amit magáról gondol, és vétek csupán csak kényelmi okokból, a félelem miatt nem utánajárni annak, hogy személy szerint mi mire vagyunk képesek, mit, hogyan és miért fogunk fel a világból.
