Ezzel szemben Kriszta barátnőm az egyetem kezdetével egy új építésű lakást kapott egy menő lakóparkban. Akkorra már két éve volt autója, olyan, ami nekem vagy apámnak sosem lesz. Kriszta sosem kérkedett azzal, amije volt és mindig tudatta velem, mennyire becsül azért, hogy fizetem az albérletet, majd később a lakáshitelem. Míg én suli után fél éven keresztül kilincseltem munkáért, őt a szülei benyomták egy barát cégébe, ahol már kezdőként kétszer annyit keresett, mint én.
Ennek ellenére – vagy éppen ezért? – Krisztának pár éve valamiért egy horvátországi nyaralásra „nem volt pénze”, én pedig nekiszegeztem a kérdést, hogy ez mégis hogy lehet. Mint kiderült, elfelejtett valami bevétele után leadózni és éppen havi százezreket kellett törlesztenie a NAV-nak.
Igazából nem is tudtam hibáztatni ezért, hiszen a szüleitől mindent megkapott, csak azt nem, hogyan kell mondjuk egy csekket befizetni, így nem csodálkoztam, hogy későn esett le neki, hogy adózni is kell.
Olvass még a témában
Mivel ekkor már bőven elmúlt 35 éves, a szülei végre levették róla a kezüket és nem fizették ki a bírságot, amit végül ő szépen törlesztett három év alatt és megtanulta a leckét.
