Napjainkban leginkább vidéken él a locsolkodás hagyománya, ám sajnálatos módon ott is egyre inkább háttérbe szorul. Nagy szerencse, hogy az idősebb korosztály még őrzi a régi szokásokat és a fontosabb illemszabályokat, amiket igyekeznek átadni a fiataloknak is.
Letűnt locsolkodási szokások
Néhány évtizeddel ezelőtt kihagyhatatlan program volt a vidéken élők számára a húsvéti locsolkodás. A falu fiataljai összeverődtek, és meglátogatták a környék legszebb lányait, akik természetesen nagyon örültek érkezésüknek, hiszen úgy tartották, akit nem locsolnak meg, az elhervadt, megöregedett. Persze a lányok jó ideig kérették magukat, ugyanis pontosan tudták, hogy nem néhány csepp kölnivel szembesülnek majd, hanem vödörnyi vízzel, vagy éppen azzal, hogy szó szerint begyömöszölik őket egy vályúba.
A lányok a nem feltétlenül barátságos, de a fiatalságot és termékenységét jelképező locsolásért cserébe virágot tűztek a fiúk zakójára, így a nap végére nem csak az derült ki, vajon ki a falu legkelendőbb menyecskéje, hanem az is, ki a legkívánatosabb férfiúja – akinek a legtöbb és legszebb virág díszelgett a zakóján, az nyerte el a hőn áhított címet. A virág kitűzését váltotta a későbbiekben a hímes tojás ajándékozása és az italköszöntő.
A lányok a nem feltétlenül barátságos, de a fiatalságot és termékenységét jelképező locsolásért cserébe virágot tűztek a fiúk zakójára, így a nap végére nem csak az derült ki, vajon ki a falu legkelendőbb menyecskéje, hanem az is, ki a legkívánatosabb férfiúja – akinek a legtöbb és legszebb virág díszelgett a zakóján, az nyerte el a hőn áhított címet. A virág kitűzését váltotta a későbbiekben a hímes tojás ajándékozása és az italköszöntő.