Gondoskodás
Legidősebb gyerekként - főleg lányként - természetes volt, hogy vigyázok a testvéreimre. Értük megyek oviba, csinálok nekik kaját, még tanulnom is kellett velük, ha a szüleim sokáig dolgoztak. Egy gyerek hadd legyen gyerek, ne legyenek ilyen felelősségteljes kötelezettségei. Az én gyerekemnek nem kell majd hamar felnőnie.
Csend
Nővéremnek és bátyámnak is három-három gyereke van, állandó náluk a zsivaj. A gyerkőcök veszekszenek, szaladgálnak, kiabálnak, meg lehet tőlük őrülni. Én remekül elvagyok a 12 éves fiammal, van, hogy délután a nappaliban olvasunk, vagy ő makettet ragaszt, amíg én főzök. Sosem éreztem a szükségét több gyereknek.
Olvass még a témában
Szabadság
Egy gyereket még simán le tudsz passzolni, többet már nehezen. Nem arról van szó, hogy nem akarunk vele lenni, de így megmarad a saját életünk is. A férjemmel simán belefér heti egy randi, neki edzés, nekem barátnős találka. A nagyszülők, testvéreink szívesen vigyáznak a lányunkra. Ő is szeret kimozdulni mellőlünk és mi sem érezzük azt, hogy teher lenne a szülőség, mert megmaradt a szabadságunk.
A cikk folytatódik, lapozz!
