A csapból is az folyik, hogyan kellene túlélnünk a nyári szünetet, miközben Excel-táblázatokkal és katonás logisztikával próbáljuk kisakkozni a táborokat és a szabadságokat.
A modern anyaság egyik legmakacsabb mítosza, hogy a június és szeptember közötti időszak egy megterhelő, kaotikus szezon, ahol a szülő maximum fáradt biodíszlet lehet a gyerekek tökéletes nyarában. De mi történik akkor, ha valaki ki meri mondani, hogy köszöni szépen, ő idén nyáron kipihente magát? Miért követi ezt a mondatot szinte azonnal kínos csend, vagy egy védekező – és némileg irigy – megjegyzés a környezet felől?
A mártíromság, mint egy láthatatlan társadalmi elvárás
Az anyasághoz kulturálisan még mindig nagyon erősen hozzátartozik az önfeláldozás narratívája, mintha a jó szülőség fokmérője a végkimerültség lenne. Olvass még a témában
Ha nem fáradsz el a végletekig, ha nem panaszkodsz fáradtan a játszótér szélén, akkor a külvilág szemében szinte olyan, mintha nem is csinálnád jól.
Amikor egy anya kiegyensúlyozott, és őszintén élvezi a nyarat, az akaratlanul is a kollektív bűntudat tükrét tartja a többiek elé, amit a környezet hajlamos bírálattal vagy távolságtartással fogadni. Pedig a pihentetőbb szünet nem egy elérhetetlen luxus, sokszor inkább rugalmasság, szervezés és egy nagy adag szemléletváltás kérdése.
Miközben végtelenül megértem azokat az édesanyákat, akiknek nehéz a nyár, mert nincsen segítségük, úgy látom, éppen ennyire van joga létezni és jól lenni annak is, akinek valamilyen okból most könnyebben, gördülékenyebben alakul ez az időszak.
Nem mindannyian ugyanabban a mókuskerékben ülünk
Sokan hajlamosak azt hinni, hogy aki képes feltöltődni a nyári hónapokban, az vagy folyton lepasszolja a gyerekét vagy biztosan nem dolgozik – pedig a mai munkaerőpiac már rengetegféle ritmust megenged.
Személyes megélésem, hogy a távmunka és a home office igazi kincs, hiszen lehetőséget ad arra, hogy előre dolgozzak, sűrítsem a feladataimat, ezzel pedig értékes napokat nyerjek a nyárból. És ez csak egyetlen működő élethelyzet a sok közül, hiszen ott vannak a pedagógus szülők, akiknek a hivatásukból adódóan hosszabb a nyári szünetük, így természetes módon többet tudnak otthon lenni a gyerekekkel.
Ugyanígy a vállalkozó anyukák is gyakran sakkoznak úgy a szezonalitással, hogy a nyári hetekre tudatosan kevesebb ügyfelet vállalnak, vagy az év korábbi szakaszában teremtik meg a pihenés anyagi fedezetét. Nem kell tehát úgy tennünk, mintha mindannyian egy merev, héttől-ötig tartó irodai mókuskerékben ülnénk július közepén is.
Ráadásul, ahogy telnek az évek, az idő is nekünk dolgozik: a gyerekek növekedésével egyre könnyebb valódi szabadidőt felszabadítanunk. Persze én is jól emlékszem, mikor pici volt a lányom: akkor a tovább tartó ovi vagy a délutáni alvásidő jelentette a mentőövet, de valójában már akkor is tudtam töltődni, amikor elmélyülten pancsolt vagy épp a homokozóban játszott.
A láthatatlan falu, amit mi magunk építhetünk újjá
A másik nagy igazság, amit muszáj kimondanunk: a nyári logisztikát nem egyedül az anyának kell(ene) cipelnie a hátán. Nekem is időbe telt, mire megtanultam elengedni a kontrollt és segítséget mertem kérni, de valójában ez a kulcsa mindennek.
Az apukák nagyszerűen bevonhatók a feladatokba és a nyár nekik is izgalmas időszak lehet, feltéve, hogy nem felejtjük el: ők nem besegítenek, hanem teljes értékűen kivehetik – és egyre többször szerencsére ki is veszik – részüket a szülőségből.
Emellett a régi mondásban szereplő „falu, ami felneveli a gyereket” nem tűnt el, csak átalakult és nekünk kell megszerveznünk a barátokkal, rokonokkal való összefogás révén. Mi is rendszeresen csináljuk azt a barátnőimmel, hogy felváltva visszük el egymás gyerekeit a strandra, vagy csak hagyjuk őket együtt bandázni a kertben. Amikor az egyik szülőnél vannak a gyerekek, a másiknak szabadnapja van, és legközelebb ez egyszerűen megcserélődik. Így hirtelen mindannyiunknak felszabadulnak olyan értékes óráink, amikor végre kicsit fellélegezhetünk.
Ahhoz, hogy a nyár anyaként is valóban pihentető lehessen, első lépésként le kell számolnunk a tökéletes animátor anya illúziójával. Tudatosítanunk kell, hogy a gyerekeknek nincs szükségük méregdrága élménybirodalomra minden áldott nap, sokkal jobban vágynak egy kiegyensúlyozott, nyugodt szülőre. Szóval, ha a munkád, a párod vagy a baráti szövetségeseid révén megteheted, hogy élvezd a nyarat, akkor tedd meg bátran – egy mosolygós, boldog anya a létező legnagyobb ajándék az egész család számára!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
