Rengetegen vannak, akik az elmúlt hónapokban elveszítették az állásukat, vagy a túlélésért küzdenek. Mégis fontosnak tartom, hogy észben tartsuk: az, ha munkát kapunk, nem adomány, hanem üzlet, amin mindkét fél nyer.
De mi baj lehet ezzel a hálával, amit nem őszintén érzünk, csak magunkra erőltetünk?
Felnőttként különféle társadalmi helyzetekben és a munkahelyen gyakran kezdhetjük mondogatni magunknak, hogy ne panaszkodjunk, inkább értékeljük, amink van. Ezzel elkezdünk követni egy taktikát, amelyet Sarah Greenberg kaliforniai pszichoterapeuta és mentolhigiéniás konzultáns a BBC-nek „megkerülő hálánakk” nevez.
Szerinte ezt arra használjuk, hogy megkerüljük vele a negatív érzelmeinket. Ez történik, amikor egy alkalmazott például azt mondja, utálja a főnkét, majd kis gondolkodás után hozzáteszi: mégis hálás, hogy van munkája.
Vannak persze helyzetek, amikor mérlegelnünk kell, és felnőttként igenis vannak dolgok, amiket le kell nyelnünk. Az ember nem állhat fel és hagyhatja ott a munkahelyét minden alkalommal, amikor valami éppen nem tetszik neki. A megkerülő hála azonban azt eredményezheti, hogy tovább is maradunk, mint kellene, ez pedig biztosan nem tesz jót.
A negatív érzések elfojtása vagy elkerülése nem egészséges – mondja Greenberg:
„Ha valaki az érzelmi elkerülést hálának nevezi, akkor nem fogja látni a hála pozitív hatásait, és az érzelemkerülés negatív hatásait.”
Szabadúszóként én is sokszor éreztem, hogy igent kell mondanom minden munkalehetőségre, és sokszor, sok dolgot nyeltem le. Volt, hogy kevesebb volt a pénz, mint amit megbeszéltünk, volt, hogy több lett a munka. Közel 30 éves koromra jutottam el oda, hogy mertem kérdezni, nemet mondani, ha valamivel nem voltam elégedett.