A kutyák azóta követik az embereket, mióta az első farkast háziasították. Akkor a közösségi együttélés túlélést és biztonságot jelentett – a kutya szempontjából nem sok minden változott az elmúlt évszázadokban.
A kutyád természetes ösztöneitől vezérelve követ téged, ugyanis falkában élő állat. Ha te gondozod, akkor számára te képzed a falkát, ráadásul – ha helyesen nevelted – akkor falkavezérként is tekint rád. Bízik benned és szeret téged, tehát örömmel követ, tudja, hogy te irányítod, ezért arra is kíváncsi, miként járhat a kedvedben. Azonban időnként előfordulhat, hogy az állandó követés különféle problémákra hívja fel a figyelmedet.
3/3 Mi állhat még a háttérben?
Néha egyéb, negatív okok is állhatnak a háttérben, nem csupán a kutya szorongása a falkától való elszakadás tekintetében. Ilyen lehet az unalom, a kielégítetlen fizikai, vagy érzelmi szükségletek. Bizonyos fajták, különösen azok, amelyeket egy adott célra tenyésztettek, ösztönből és genetikai adottságukból adódóan is hajlamosak a követésre.
Ilyenek pl. a terelőkutyák, akik még arra is hajlamosak, hogy a családi sétán lassabban haladókat, hátul maradókat erőteljesen ösztönözzék a felzárkózásra. Ezek a vonások természetesen egyaránt megjelennek az otthoni körülmények között, és az ilyen fajták egy pillanatra sem szeretik szem elől téveszteni a gazdit. Extraként az is biztos, hogy nem akarnak lemaradni egyetlen utasításról sem.
Negatív aspektusban vetülhet ki az is, ha a fajtaspecifikus igények nem kerülnek kielégítésre. Pl. ha egy vadászkutya sosem „vadászhat”, ha egy kotorékeb sosem áshat, akkor az elfojtott ösztöneik, energiáik nyugtalanságban, szorongásban, „rosszalkodásban” vetülnek ki, és ezeknek egyik megnyilvánulási formája lehet a kutyák állandósuló követése.
Kapcsolódó cikk a hirdetés után a következő oldalon, lapozz!