Mindannyian tapasztaljuk, hogy az emlékezetünk időnként megtréfál minket: lényegtelen apróságok megmaradnak a fejünkben, míg a fontos információkat alig tudjuk megjegyezni. Gyakori jelenség az is, amikor egy eseményre másként emlékszünk, mint ahogyan az valójában történt. Az is előfordulhat, hogy olyasmire hisszük, hogy a saját emlékünk, amely meg sem történt velünk, ez utóbbit nevezzük hamis emlékezetnek.
Mi lehet a rosszul megjegyzett emlékek oka?
Mindez abból következik, hogy memóriánk közel sem tökéletes. Megfigyelhetjük, hogy minél régebbi egy emlék, annál inkább kezd fakulni. Ahányszor felidézzük, agyunk annyiszor dolgozza fel újra és újra. A folyamat során módosulhat az emlék, így szép lassan átalakul, egyes pillanatok kiesnek, mások valahogy „hozzáadódnak”.
Az emlékek torzulását a világ megértését segítő mentális konstrukciók – a gondolati sémák – is okozhatják.
Olvass még a témában
Ez annyit tesz, hogy azokra az információkra emlékszünk rosszul, amelyek nincsenek összhangban a korábban kialakult nézeteinkkel. A sémák egyfelől segítik előhívni az emlékeket, de torzíthatják is azokat. Vagyis, ha felidézünk egy emléket, hajlamosak vagyunk azt a magunk képére formálni, úgy emlékezni rá, ahogy nekünk könnyebben értelmezhető.
Az emlékezés nem annyit tesz, hogy készen előhívjuk az emléket agyunk rejtett zugából, mint egy passzív adattából, hanem újraalkotjuk a korábbi ingert. Csakhogy a folyamatba bekapcsolódnak olyan tényezők, amelyek megváltoztathatják az emlékképet, például előítélet, világnézet, érzelmek vagy akár külső befolyásoltság.
Az emlékezés tehát nagyon is aktív folyamat. A múlt darabjainak összeillesztése során fontos szerepe van a jelenünknek és abban betöltött szerepünknek.
Ezért lehet az, hogy az idők során változik, mire hogyan emlékszünk, például egy kapcsolatban élve másként ítélünk meg egy közösen megélt eseményt, mint mikor már szakítás után emlékszünk vissza rá.
