Itthonról dolgozom, ám sosem vagyok egyedül: mindig velem van a kiskutyám, akivel időről időre összeakad a tekintetünk a nap folyamán.
Génekbe kódolva
Bizonyos kutyák bámulása a génjeikbe lett kódolva: arra tenyésztették őket, hogy segítsék a gazdájukat, azonnal reagáljanak, márpedig ez csak akkor lehetséges, ha állandó készenlétben vannak, és még félálomban is figyelnek. Ilyenek jellemző módon a tereléssel, vadászattal foglalkozó segítőkutyák.
Előbbiek a munkájuk során is aktívan használják a testbeszédüket, pillantásukat. Amikor irányítani akarják az állatokat, a földre lapulnak és intenzíven bámulnak, míg el nem érik a céljukat, tehát azt, hogy az állat az ellenkező irányba kezdjen haladni. Hasonlóan viselkednek a vadászkutyák, akik, ha nyomot találnak, felveszik a tipikus „vadászpózt”, és némán, előrebámulva mutatják az irányt.
Amennyiben a kutyád fejével akarsz gondolkozni, az elsődleges kitétel az, hogy ő meg akarja ismerni minden mozdulatodat, szeretne a részese lenni az életednek.
Eszében sincs lemaradni valamiről, ami veled kapcsolatos.
A bámulás, az, hogy folyamatosan figyel rád, lehetőséget kínál arra, hogy azonnal reagálni tudjon, amikor te – akár a testbeszéded megváltoztatásával – erre jelt adsz.
Az egyik oka annak, hogy a kutyák ennyire szerethetőek az, hogy hozzánk hasonlóan ők is rengeteg érzelmet képesek kifejezni, és nem sok kell ahhoz, hogy leolvassuk, mit is próbálnak üzenni nekünk. A bámulással megmutatják, hogy érdeklődnek, izgatottak, a lehetőség pillanatát várják.
Amikor a kutyád jól érzi magát, kiegyensúlyozott és nyugodt, akkor azt nem csak azzal fejezheti ki, hogy pl. csóválja a farkát. Az is örömet okoz neki, ha találkozik a pillantásotok. Ez a kölcsönös összenézés (az emberi kapcsolatokhoz hasonlóan), a kutyákban is boldogsághormon termelődést indít el.
A bámulás, a pillantás viszonzása tehát a kutyák részéről a kötődés és a szeretet kimutatása is egyben. Mivel a kutyád érzékeli a felőled érkező szeretetet és bizalmat, természetesen viszonozni is próbálja azt.