A belső munka nem csak az egyik fél feladata
Nem egy nő jár terápiára, önismereti csoportba, olvas könyveket arról, hogyan lehet jobb társa valakinek – miközben a párja továbbra is csak sodródik. Sokan elnézik a partnerüknek, ha „nem jó a kommunikációban”, ha nem tudja kifejezni az érzéseit, vagy ha időnként teljesen kivonódik a közös érzelmi térből. Sőt: gyakran ők maguk próbálják „segíteni”, értelmezni helyette az érzelmeit, megmagyarázni a viselkedését, elsimítani a konfliktusokat.
Egy pontig ez valahol érthető. A nemi sztereotípiák még mindig erősen velünk élnek, és a nőknek sokkal több lehetőségük volt kifejezni az érzelmeiket, megérteni a saját gyengeségeiket, míg sok férfi úgy nőtt fel, hogy azt tanulta, nem beszélhet az érzelmeiről. Vagyis az, hogy hátrányból indulnak, teljesen érthető. Az, hogy nem tesznek azért, hogy ezt a hátrányt felnőttként ledolgozzák, már kevésbé.
Ez a fajta dinamika ugyanis – amikor a nő a férfi helyett is megpróbálja beletenni az érzelmi munkát a kapcsolatba – hosszú távon kiégéshez vezethet. Az egyik fél állandóan ad, figyel, alkalmazkodik, miközben a másiknak nem kell változnia. Márpedig egy kapcsolat nem lehet tartós, ha csak az egyik fél fejlődik. Olvass még a témában
„Minél zaklatottabb vagyok, a férjem annál inkább semmibe vesz” – ez nem ritka dinamika, de mi az oka?
„A feleségem más emberként jött haza a nyaralásból” – Mi történik, ha egy nő rájön, hogy nincs szüksége férfiakra?
„Már nemcsak a férfiak menekülnek az intimitás elől” – Egyre több az érzelmileg elérhetetlen nő
„Megláttam, milyen pornót néz, és megértettem, miért nem akar szexelni velem” – Ezért halt el a vágy ezekben a házasságokban
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
