Nem egyszer hallani nőktől, hogy úgy érzik, nem egy partnerrel élnek együtt, hanem egy „nagyra nőtt gyerekkel”. És bár barátnők közötti beszélgetésekben ezt a mondatot leginkább cinkos nevetés szokta követni, mostanában egyre többet gondolkodom azon: miért fogadtuk el ezt a felállást?
A régi minta: anya gondoskodik, apa elvan
Anyáink generációjában mindez persze teljesen megszokott volt. „Apu dolgozik, anyu intéz mindent” – ment a klasszikus forgatókönyv, még akkor is, ha anyu is dolgozott. A háztartás, a gyerekek, a család menedzselése természetesen az anyára hárult, miközben sokszor a férfi nem is tudta, hova való a törölköző, vagy mit kér a gyerek az uzsonnába. Nem is várták el tőle.
Ez a dinamika a legtöbb nő számára ma már idegen – legalábbis elméletben. A jelenlegi felnőtt generáció már sokkal tudatosabb: egyenlőségről beszélünk, párkapcsolati munkáról, közösen hozott döntésekről. Olvass még a témában
„Mindketten sírtunk” – Mi történt, amikor azért szakítottál, mert már nem vonzódtál fizikailag a párodhoz?
Így csábíthatod el a hónap szülötteit, a Bak jegyű férfiakat
Egyedül nyaralni: miért kelt még mindig megdöbbenést a párkapcsolatokban?
„Hét éve a feleségem és meg akarom csalni” – Férfiak vallomásai a hűtlenségről
A gyakorlatban viszont még mindig sok nő találja magát olyan helyzetben, ahol ők azok, akik mindent fejben tartanak, érzelmi munkát végeznek, és a párjuk helyett is gondolkodnak.
