Nem egyszer hallani nőktől, hogy úgy érzik, nem egy partnerrel élnek együtt, hanem egy „nagyra nőtt gyerekkel”. És bár barátnők közötti beszélgetésekben ezt a mondatot leginkább cinkos nevetés szokta követni, mostanában egyre többet gondolkodom azon: miért fogadtuk el ezt a felállást?
A régi minta: anya gondoskodik, apa elvan
Anyáink generációjában mindez persze teljesen megszokott volt. „Apu dolgozik, anyu intéz mindent” – ment a klasszikus forgatókönyv, még akkor is, ha anyu is dolgozott. A háztartás, a gyerekek, a család menedzselése természetesen az anyára hárult, miközben sokszor a férfi nem is tudta, hova való a törölköző, vagy mit kér a gyerek az uzsonnába. Nem is várták el tőle.
Ez a dinamika a legtöbb nő számára ma már idegen – legalábbis elméletben. A jelenlegi felnőtt generáció már sokkal tudatosabb: egyenlőségről beszélünk, párkapcsolati munkáról, közösen hozott döntésekről. Olvass még a témában
„Nem akarok itthon ülni, míg ő éli az életét” – Amikor a feleség nem akar gyereket
Ezért érdemes neked is romantikus regényeket olvasnod
„Megfenyegetett és az egész életem forgott kockán” – Egy nőnek sokkal több veszítenivalója van váláskor, mint egy férfinak
„Már belenyugodtam, hogy egyedül maradok, amikor találkoztunk” – Szerelmi történetek 45 felett
A gyakorlatban viszont még mindig sok nő találja magát olyan helyzetben, ahol ők azok, akik mindent fejben tartanak, érzelmi munkát végeznek, és a párjuk helyett is gondolkodnak.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
