Mindenki tudja, hogy a háború a legértelmetlenebb dolog a világon. Mégsem teszünk ellene. Úgy is mondhatnám, elfogadott a tény, hogy míg világ a világ, mindig lesznek háborúk.
3/6 A lélektani határ
A katonatársaknak, ha életben akarnak maradni, feltétel nélkül bízniuk kell egymásban. A közösen átélt rossz, a túlélés, egymásra utaltság hihetetlen erővel kovácsolja össze a katonatársakat.
Amikor egy katonatárs meghal, ösztönösen támad fel az emberben a bosszúvágy, a határtalan düh, a halállal, veszteséggel való sokkoló találkozás, ami az őrülettel egyenértékű. Ez pedig felülírja az addigi normákat – állattá teszi az embert.
Normális etikai rendszerrel rendelkező ember, ha kényszer miatt kerül olyan helyzetbe, hogy öl, nem valószínű, hogy valaha is képes azt feldolgozni, elfeledni.
Így már nem tud teljes lélekkel visszazökkenni a normális életbe, hiszen látta a más szabályok szerint működő világot.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!