Az elmúlt néhány hónap kétségtelenül mindenki számára feszült és stresszel teli időszak volt: az hagyján, hogy egy olyan világjárvány robbant ki, amilyennel majdnem száz éve senkinek nem kellett foglalkoznia, ehhez hozzájárult még a betegséggel kapcsolatos félelem, a munkahelyek elvesztése, a fizetéscsökkenés, az otthonra kényszerült gyerekek, a szokatlan összezártság és a szociális kapcsolatok hiánya. Nem csoda, ha az embernek szüksége van egy kis egyedüllétre, egy kis térre, hogy összeszedje a saját gondolatait, és magában legyen.
Egy párkapcsolatban azonban pszichológusok és kapcsolatszakértők szerint nagyon nehéz úgy teret kérni a másiktól, hogy az ne generáljon mindkét félben rossz érzéseket, bűntudatot, bizonytalanságot vagy megbánást.
Pedig egy egészséges, biztos és szerető kapcsolatban is előfordul, hogy valakinek egy kis magányra van szüksége, még akkor is, ha nincs ilyen felfokozott stresszhelyzet, mint mostanában.
Itt jöhet azonban a legnagyobb konfliktusforrás: nem mindenkinek van szüksége személyes térre, akinek pedig nincs, az nehezen érti meg, hogy a másik miért taszítja el magától, még ha egy kis időre is teszi ezt. Mindenkire más hatással vannak a mostanában jelentkező stresszhelyzetek is, akad, aki még több ragaszkodásra és közelségre vágyik. Ilyenkor a magányt kívánó ember olyan régi érzelmeket is triggerelhet, mint az elhagyatottság vagy a magány érzete, amire válaszolva a párja még inkább ragaszkodó lehet – ez pedig egy olyan spirál, amibe senki nem szeretne belekerülni. Olvass még a témában
