Nagyot változott a világ, meglepően rövid idő alatt. Ha valaki egy évtizede gyűjtögeti a pénzét – bizony, van ilyen – hogy elutazhasson egy egzotikus országba, akkor meglepve tapasztalhatja, hogy az áhított úti cél az elmúlt években kikerült az utazási irodák ajánlatai közül. Hiába volt vonzó 2007-ben a napsütötte Mali, a túlsúlyos nőkért rajongó férfiak országa: Mauritánia vagy az olasz gyarmati múlt kultúráját őrző Szomália. Ma már ezekre a helyekre és sajnos egyre több másik országba csak saját felelősségre szabad utazni.
Többszörösen igaz ez, ha nőkről és gyermekekről van szó. A Külgazdasági és Külügyminisztérium, továbbá szinte minden nemzetközi turisztikai hivatal állásfoglalása szerint a világ legveszélyesebb országai listájának élén rendszeresen olyan nemzetek állnak, mint Nigéria, Kolumbia, Pakisztán, Afganisztán, de már az első tízben ott van Egyiptom is.
A veszélyekkel teli, mesés Egyiptom
Tíz évvel ezelőtt még az egyik legfelkapottabb turisztikai központ volt Egyiptom, ezen belül is a Sínai-félsziget északi és középső része. Magyar főiskolák, egyetemek és más intézmények tartottak fenn kapcsolatot egyiptomi intézményekkel, élénk turisztikai csereprogram zajlott a két ország között. Az utóbbi években azonban elterjedtek a főleg kopt keresztények ellen indított merényletek, s bár az ország nagy részén viszonylagos béke van, a híradások csak az ország nevét említik meg, s így sokak számára veszélyes turisztikai célponttá vált.
Az idei év elején már olyan szalagcímek jelentek meg, mely szerint „haldoklik az egyiptomi turizmus”, holott ez az iparág volt eddig az észak-afrikai ország gazdaságának kulcsfontosságú része. 2010 és 2014 között megfeleződött a turisták száma a térségben.
A Vörös-tenger partját korábban európai, orosz és tehetős amerikai turisták árasztották el, ma már csak kihalt strandokat, ürességtől kongó szállodákat és lecsupaszított bazársorokat lát, aki arra téved.
S bár a turizmus egy gyorsan változó versenypálya, a magyar turisták is csak elvétve választják úti célként a pálmafákkal, piramisokkal hívogató, mesés Egyiptomot.
Afganisztán, hol a békét csak hírből ismerik
Afganisztánban gyakorlatilag háromezer éve dúl a háború. Békére szinte semmi kilátás nincs jelenleg, az itt született és felnőtt emberek azt sem tudják, mi az. Létezik egy afgán mondás, miszerint mikor Allah a világot teremtette, hegyből, völgyből, vízből, sivatagból mindenhova tett, a maradékot pedig lerakta egy helyre, s ebből lett Afganisztán.
Azonban nem csak földrajzi szempontból totálisan szélsőséges a hely, de az etnikai viszonyai is tragikusak. Tucatnyi kisebb-nagyobb törzs él a területen, melyek folyamatos harcot vívnak egymással. Alig fél évszázaddal ezelőtt a fővárosban, Kabulban még színházak, nyugatiasan öltözködő, egyetemre járó nők sétáltak az utcákon. Ma már szinte csak romokat, hulladékból összetákolt viskókat talál, aki az ország területére merészkedik.
A becsületes emberek országa: Burkina Faso
A nyugat-afrikai ország már több mint tízezer éve lakott, az ország elnevezése helyi nyelven azt jelenti: a becsületes emberek országa. Több mint hatvan féle népcsoport él a közös határokon belül, nekünk legfeljebb a lobogó köntösben és díszes fejfedőben sétáló tuaregek jutnak eszünkbe Burkina Fasoról. Pedig a színes kultúrával rendelkező burkinaiak alacsony iskolázottságuk ellenére is rendkívül közvetlen emberek. Ha turistával találkoznak, büszkén mutatják be gazdag zenei- és tánc hagyományukat, s az ünnepekre készített, nagy becsben tartott maszkjaikat. Jelenleg viszont háborús térség, ezért egyelőre csak messziről csodáljuk ezt az országot.
Venezuela, ahol a rendőr is lehet emberrabló
Venezuela és a vele szomszédos Kolumbia területén éltek azok a dél-amerikai őslakosok, akiknek vízparti kunyhóit elsőként pillanthatták meg az európai felfedezők 1499-ben. Festői szépségű tengerpartjai, művészeket megihlető vízesései és csodás hegyei a világ legszebb tájait alkotják. A gyönyörű környezet ennek ellenére folyamatosan forrongó lakosságot ölel magába. Diktátorok, puccskísérletek, véres politikai leszámolások miatt hallunk Venezueláról. Talán csak a külpolitikára ügyet sem vető tévénézők hiszik azt, hogy a tucatszámra importált szappanoperák a valódi Venezuela, gazdag és jóléttel teli valóságát mutatják be.
Tény, hogy itt is alapos munkát végeztek a gyarmatosítók és a hittérítők, szinte már nyoma sincs az őslakosok civilizációjának. Legfeljebb indián örökségeket vélhetünk felfedezni a modern kori kultúrában, vallásban és hagyományokban.
Ezért kész csoda, hogy az Orinoco folyó felső szakaszait övező esőerdők indián törzseinek kultúrája semmit nem változott a kőkorszak óta.
Ha ma valaki Venezuelába utazik és elhagyja a turisták számára védett területeket, ne csodálkozzon, ha váltságdíjért cserébe emberrablók tartják fogva pár napig. Ráadásul rendőri segítségre sem számíthat a bajba került külföldi, Venezuelában ugyanis sokszor a rendőr és az emberrabló ugyanaz a személy.
A turistarablás őshazája, Mali
Veszélyes turista célpont, az országban zajló polgárháború miatt a legtöbb európai ország hazahívta kirendelt munkavállalóit, Malit pedig föltette az utazásra nem javasolt országok listájára.
Északi részén bevételi forrásként tekintenek az emberrablásra. Ez a kenyérkereseti lehetőség Afrika nagyrészén nem újkeletű dolog, évezred óta élnek váltságdíjakból a különböző bűnözői csoportok.
Ám, ha mégis Maliba merészkedik valaki, és ehhez beszerzi a berlini nagykövetségtől a beutazáshoz szükséges vízumot, akkor egy elképesztően gazdag kulturális múlttal bíró ország mindennapjaiba kap betekintést. A helyiek annyira hagyománytisztelők, hogy a használati tárgyaikat is népi jegyekkel díszítik. Az autók műszerfalát is jellegzetes mintával ellátott szőnyeggel vonják be, csak a slusszkulcsnak hagynak egy apró rést, azon kívül sem a kilométeróra, semmilyen más, a jármű állapotára utaló jelzés nem látható. A maliak büszkék lehetnek étkezési szokásaikra is.
Néhány évvel ezelőtt egy 190 országra kiterjedő felmérés eredményeiről számolt be egy brit orvosi lap. A vizsgálat kimutatta, hogy az elfogyasztott cukor, só, gyümölcsök, zöldségek, halak, feldolgozott húsok arányát tekintve Mali a három legegészségesebben táplálkozó országok közé tartozik. Szomorú tény azonban, hogy Magyarország ezen a listán az utolsók közt szerepel.
A világ legbiztonságosabb országai
Ha mégis mindenáron szeretne valaki elutazni pár hétre, akkor itt kell felsorolnunk, melyek a világ legbiztonságosabb országai. A listát a lehetséges terrortámadások kockázatának figyelembevételével, a gyilkosságok és közúti balesetek számának adataiból állították össze a szakértők.
Ez alapján a legbiztonságosabb ország Finnország. (Elgondolkodtató, hogy Magyarország ezen a listán a 39. helyen található.) Finnországban ugyan nem vár ránk forró, fehér homokos tengerpart, cserébe közel kétszázezer(!) tó és ugyanennyi sziget közül választhatunk, ahol kipihenhetjük az év fáradalmait. Tevék helyett itt rénszarvasokba ütközik, aki túrázni indul a városok közötti síkságokon (magas hegyek, ugyanis nincsenek). Ha jól időzítjük az utazást, akkor itt találkozhatunk az éjféli nap jelenséggel, amikor a nap 24 órán keresztül a horizont felett marad, és anélkül jön el a holnap, hogy éjszaka lett volna.
Ha szeretnénk Európán kívülre utazni, de biztonságos körülmények között kikapcsolódni, akkor érdemes a fényűző Katarba menni. Katar ugyanis a világon a második legbiztonságosabb ország. Az egészen kicsi (Magyarország egy kilenced részényi területről van szó), de rendkívül gazdag arab ország tulajdonképpen nem más, mint egy sivatagi oázis.
Nincs a területén édesvíz, a szállodák parkjaiban pompázó zöld növényzet csupán a folyamatos öntözés eredménye. Az izzó homokból óriási felhőkarcolók nőttek ki az elmúlt évtizedekben, köszönhetően a föld felszíne alatt megbújó gazdag kőolaj és földgáz raktáraknak.
A helyiek a vonatot nem ismerik, sokan még soha nem is láttak sínt vagy mozdonyokat. Cserébe a Qatar Airlines többször is elnyerte a világ első számú légitársasága címet.
Persze sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy külföldre utazzanak. Szerencsére hazánkban is létezik egy település, amely büszkén viselheti a legbiztonságosabb város elnevezést. Ez nem más, mint Kőröstetétlen, ahol a kilencszáz fős lakosság nyitott ajtók és kerítés nélkül éli a mindennapjait. A településen évekre visszamenően nem történt bűncselekmény. A községbeliek örülnek a hozzájuk érkező turistáknak, de ha úgy látják, hogy valaki rosszban sántikál, akkor azonnal megkérik, hogy ha lehet, hagyja el Kőröstetétlen területét.
Képek forrása: Ukrainian/depositphotos.com, tumblr.com, gemeinsam-fuer-afrika.de, Scanrail/depositphotos.com, google plus