Még a világ legbátrabb embereinek is vannak félelmeik, amelyekkel bármennyire is próbálják felvenni a küzdelmet, egyszerűen sosem tudnak nyerni. Sőt, ami azt illeti, mind érzelmi, mind fizikai téren vannak gyakori félelmeink, amiken nem tudunk felülkerekedni, szakértők pedig elmondták, pontosan melyek ezek, és miért olyan erőteljesek!
Érdekes, de a világban nincs túl sok olyan dolog, ami önmagában véve ijesztő lenne. Egy tárgy, egy gondolat csakis akkor válik rémisztővé, ha valaki úgy dönt, hogy ez fenyegető rá nézve. Jó példa erre a tériszony, hiszen bár valóban szörnyű belegondolni, hogy leeshetsz a mélybe, valószínűleg egy teraszon állva ez nem fog megtörténni. Önmagában nem rémisztő, de mi azzá tesszük.
De hasonló a helyzet azokkal is, akiket szó szerint rettegés fog el, ha nyilvánosan ki kell állniuk mások elé beszélni, pedig ez még csak nem is életet fenyegető dolog. Mégis gyakori félelem az emberek körében. Dana Dorfman klinikai pszichológus szerint négy dolog játszik szerepet a gyakori félelmek kialakulásában: evolúció, genetika, tanult viselkedés és trauma.
A 10 leggyakoribb félelem:
1. tériszony
szégyentől való félelem
2. klausztrofóbia
3. nozofóbia
4. pókfóbia
5. félelem a nyilvános beszédtől
6. elhagyástól való félelem
7. megalázástól való félelem
8.
9. mély szomorúságtól való félelem
10. kirekesztéstől való félelem
Fóbia vs. Félelem
Fóbia és félelem között is nagy a különbség. A fóbia egy extrém, irracionális, de állandó félelem valamilyen tárgytól, állattól, élethelyzettől, ami túlmegy a szimpla szorongáson, aggodalmon. Azok, akik valamilyen fóbiával küzdenek, folyamatosan rettegnek az adott dologtól, és ez a hétköznapjaikra is hatással van. Például egy pókfóbiás ember nem hajlandó erdei kirándulásokra menni, nyáron sötétben a kertbe merészkedni, vagy egy erősen tériszonyos személy még a harmadik emeletre sem akar felmerészkedni. A félelem ennél azért enyhébb, szorongást okoz, de sok esetben az adott személy le tudja küzdeni: például ilyen az, ha félsz kiállni mások elé beszélni, de mivel a főnököd feladatot adott neked, muszáj eleget tenned a kérésének.
A fóbiák az esetek többségében az evolúció során alakulnak ki, és genetikailag örököljük őket tovább. Ha például neked klausztrofóbiád van, valószínűleg a szüleid, nagyszüleid, egyéb felmenőid között szintén akad olyan, aki ezzel küzd vagy küzdött. Az érzelmeken alapuló félelmek (elhagyástól, szégyentől való félelem) viszont mindig valamilyen gyerekkori traumából, másoktól látott viselkedésből ered.
Például tegyük fel, hogy az elhagyástól való rettegés jelentős faktor az életedben. Ebben az esetben szinte biztos, hogy valamelyik szülőd, közeli családtagod fiatal korodban elhunyt, esetleg a szüleid elváltak, és az egyiküktől teljesen eltávolodtál.
Felnőttként talán nem tudod azonnal visszavezetni ahhoz, hogy ez ebből indult ki, de a kapcsolataidban is mindig attól rettegsz, hogy szakítanak veled.
Az agyunk figyelmeztet
Az agyad pedig igazán különleges és összetett szerved, sőt, amit a szemed csak alig 13 milliszekundum ideig látott, abból ő rögtön összerakja a képet. Nem biztos, hogy figyeltél a részletekre, de mivel az agyad úgy van kitalálva, hogy téged óvjon a fizikai fenyegetésektől, azonnal értesíti a testet egy esetleges veszélyről.
Ezért van az, hogy ha például rettegsz a pókoktól, és a szemed sarkából észreveszel valamit, ami nagyon hasonlít erre az állatra, azonnal félelem járja át a tested; mert az agyad észlelte, riadót fújt, és rögtön jelezte a veszélyhelyzetet.
A félelmek jelenléte viszont összességében természetes dolog. Persze mindig meg lehet próbálni felvenni velük a küzdelmet, csökkenteni a mértékükön, de első körben azt kell elfogadnunk, hogy ezek léteznek, és a személyiségünk részei. Ha olyan fóbiával küzdesz, ami viszont a hétköznapi életedre is komoly befolyással bír, ne félj segítséget kérni terapeutától, aki tanácsokat adhat ennek legyőzésével kapcsolatban!