A tanulmány eredményeként a Scope egy utas charta kiadását sürgeti, amely tisztázná, hogy pontosan mit várhatnak el a fogyatékkal élő utasok a közlekedés során. A jótékonysági szervezet azt szeretné, ha lenne egy szabályozó szervezet vagy felelős, aki felé minden közlekedési szolgáltató elszámolással tartozik, így egységesíteni lehetne az elvárásokat és a megoldásokat.
Egy hasonló charta kiadása Budapesten is jó ötlet lenne a 32 éves Tóth Károly szerint, aki 10 éve költözött a fővárosba, és azóta közlekedik itt kerekesszékkel. Azt mondja, eleinte volt benne félelem a közlekedés miatt, de másfél-két év alatt elég önbizalmat szerzett, és most már bárhová elindul. A bizonytalanságok kiküszöbölése viszont megkönnyítené az életét.
„Sokszor nem egyértelmű például, hogy jelezzek-e. Van olyan sofőr, amelyik azt várja, hogy a gombot nyomjam meg, más azt, hogy szóljak, van, aki nem érti, hogy ha már megnyomtam a gombot, miért szólok. Ha egyértelmű lenne, hogy minek hogyan kell történnie, ha le/ki lennének írva ezek a dolgok, az semmibe nem kerülne, de sokan magabiztosabban közlekedhetnének.”
Karcsi azt mondja, neki „olyan az életstílusa”, hogy ő bárhová elindul, az ELTE történelem szaka után a Károli Egyetem színháztudomány mesterszakát is elvégezte, most több helyen is dolgozik, Kaposváron színészkedik, konferenciákra jár és táncművészként is vannak fellépései, így rendszeresen közlekedik, de erre sokkal több időt kell rászámolnia. Olvass még a témában
