Kép: belchonock/depositphotos.jpg
A BKK futár, ahol előre meg lehet nézni, hogy melyik járat lesz alacsony padlós, nagy segítség, amíg ez nem volt, előfordult, hogy fél, egy órát is a megállóban várt a megfelelő járatra, de azt mondja, most is előfordul, hogy ha például esik az eső, a sofőr inkább „nem veszi észre”, hogy ott van, hogy ne kelljen leszállnia.
Érthető módon méltatlannak érzi azt is, ha a sofőr csak elé hajítja a rámpát és láthatóan bosszantja, hogy ezzel kell foglalkoznia. Olvass még a témában
„Ha valakinek nincs türelme hozzám, akkor annak nem alacsony padlós járművet kellene vezetnie. Ezekre a járatokra olyan sofőrök kellenének, akiknek nem okoz gondot kivárni azt a néhány plusz percet.”
Karcsi azt mondja, hogy bár most is hetente-kéthetente találkozik ilyen vezetőkkel, a helyzet jelentősen javult ahhoz képest, mint amilyen 10 évvel ezelőtt volt, az utastársaival pedig még soha nem volt rossz tapasztalata, eddig mindig mindenki segítőkész volt.
Ami pedig az akadálymentesítést illeti – szerinte sok olyan apróság van, ami nem pénz kérdése, inkább egy kis odafigyelésé.
„Ha egy aluljárónál például nem működik a lift, azt mutathatná a BKK futár, de már az is szuper lenne, ha a nem működő lift ajtajára kiírnák, hogy a másik sem működik. Így nem kellene csak azért átrohannom ahhoz, hogy ott szembesüljek vele, hogy azzal sem tudok lemenni.”
Ahhoz tehát, hogy a közlekedést mindenki számára kényelmesen hozzáférhetővé tegyük, még itthon is hosszú út vezet. Egy, a Nagy-Britanniában elvégzetthez hasonló vizsgálat pedig talán segíthetne, hogy egyáltalán a problémákat feltárjuk, amelyek közül nagyon sok kezelésére pénz kell, nagyon sokhoz pedig csak egy nyitottabb szemlélet és némi érzékenyítés.
