A meghűléses betegségek mindig a legrosszabbkor jönnek. Mintha nem lenne éppen elég gondunk, már így is tiszta stresszesek voltak a napjaink, egy halom elintéznivaló várt még ránk, és akkor lehet napokig lázasan nyomni az ágyat, a plafont bámulni fájó, kótyagos fejjel, sajgó végtagokkal. Talán te is felsóhajtottál már: „Nekem erre tényleg nincs időm. Miért történik ez velem egyáltalán, és miért éppen most?” Elhiheted, hogy jó okkal.
Mint minden betegség, ez is több síkon zajlik. Vannak az „anyagi” kiváltó hatások (helytelen táplálkozás, öltözködés, tevékenység, potenciális kórokozókkal való kontaktus, testi és szellemi túlhajszoltság, etc.) , amik részt vettek a betegség manifesztálásában, viszont a fizikai jelenségek kialakulását bizonyos idővel korábban jellegzetes gondolatok és érzelmek előzték meg.
Ha alaposabban visszagondolsz, bizonyára eszedbe fog jutni a közelmúltban valami, ami szokatlanul mélyen megrázott, felzaklatott, amin nagyon nehéz volt túllépned. Mivel napokkal korábban történt, ezért talán meg sem fordult a fejedben, hogy kapcsolat lehet köztük, pedig van.
Bármilyen történés lehet számodra ilyen traumatikus jelentőségű, abban a pillanatban valamiért legalábbis azt volt: lehet azért, mert érzékenyebb periódusban voltál, váratlanul ért, vagy olyan ember is érintett volt benne, akiről nem feltételeztél olyasmit, és mégis megtette. Máskor talán meg sem kottyant volna, de most összejöttek a dolgok.
A lényeg, hogy valamivel legyengítetted magad testileg és fogékonyabbá váltál a külső behatásokra, mind érzelmileg, mind fizikailag.
A lelki megrázkódtatás: erős félelem, aggódás, igazságtalanság, becsapás, megcsalás, valakinek az elvesztése, a túlzott elszigetelődés, a kilátástalannak ítélt élethelyzet, etc., olyan erősebb érzelmi reakciót váltanak ki, amihez következmények, torzulások társultak testi szinten is. Tehát bármi, ami nagyon szíven üt, elszomorít, bántja az igazságérzetedet, olyan elengedésre vagy elválásra kényszerít, amire nem érzed magad felkészülve, rendkívül erősen fog hatni a tüdődre. Ezért meggyengül, kiszolgáltatottá válik, és fogékonyabb lesz a külső támadásokkal szemben.
Voltak bizonyos gondolataid, következtetéseid a történtek után, de mivel vélhetően nem hagytál elég időt magadnak, hogy megértsd az értelmét, vagy nem találtál módszert a dühöd levezetésére, így tovább sem tudtad engedni, ezért alakulhatott ki a probléma.
Az, ahogyan reagálunk az érzelmi sokkra, gyakorlatilag meghatározza, hogy mely testrészünkre fog lokalizálódni a betegségünk.
Engedd el, hogy elkerüld
Próbálkoznunk kell életünk történéseit mielőbb feldolgozni és elengedni, mert a hosszadalmasabb depresszív hangulat, lelkifurdalás, bűntudat vagy önvádaskodás negatívan hat a szervezetünkre, különös tekintettel a tüdőre. Ha tanultunk belőle, akkor jogunk van hozzá, hogy letegyük azt a terhet, nem kell életünk végéig cipelni. Persze, nyoma marad bennünk, de nem uralhatja az életünket, különben minden szempontból megrekedünk.
A pszichoneuro-immunológia már azt is megállapította, hogy az érzelmi stressz 60%- kal csökkenti az immunfolyamatok hatékonyságát. A kutatások bizonyítékai szerint az immunkompetencia csökkentésére ható legerősebb hatás a magány. Ami még az egyszerű megfázást is súlyosabbá teheti, és ha stressz is kapcsolódik hozzá, különösen kellemetlen állapotot eredményez.
Az őszi-téli nyavalyák esetében tehát a legkevésbé lényeges a kórokozó, sokkal érdekesebb az állapot, amit megélünk, és azok a dolgok, amiket tanulhatunk belőlük. Ha sikerül megértenünk az előzményeket, közelebb kerülünk a megoldáshoz.