Első kellék: ,,nagypályázás”
Ez az a szituáció, amikor a gyerek úgy beszél a felnőttel, leginkább a szülővel, mintha egyenrangú lenne vele.
Olyan szavakat, kifejezéseket használ, mint egy nagyképű felnőtt, affektál. Ezzel azt kívánja jelezni, hogy ő is a társaság része, kezeljék akként, figyeljenek rá.
Második kellék: szülő megszégyenítése
A gyerek, mint egy élő lelkiismeret, a szülő hibáit csak úgy, hanyagul és túlzóan megemlíti mindenki előtt.
Ilyen például, hogy ,,te is mindig elfelejted az esti fogmosást”, vagy ,,sosem foglalkozol velem, ezt a verset is egyedül tanultam meg”. Vagy épp a szűk családi körben elhangzott ,,titkokat” fecsegi ki.
