Család / Életmód

Megdöbbentő: így járatják le szüleiket a mai gyerekek!

Megdöbbentő: így járatják le szüleiket a mai gyerekek!

Év végén, az ünnepek miatt több időnk van a tágabb családunkra is. Ilyenkor, magunkról beszélve, a híreket elújságolva, tudattalanul leltárt készítünk életünkről, szűkebb családunk életéről, ahogy mások is beszámolnak a magunk mögött hagyott év történéseiről. Ekkor hangzanak el azok a mondatok is: milyen sokat nőtt ez a gyerek, vagy, hogy milyen okos lett ez a gyerek. És szemünk fénye igyekszik is ezt bebizonyítani: elkezdi produkálni magát.

Az egyszemélyes cirkusz miértjei

Minden gyerek vágyik a figyelemre, elismerésre, és ha ezt otthon nem megfelelően kapja meg, kicsikarja máshol, másképp. Az egyszemélyes cirkusz mindig a szülő előtt történik, annak figyelméért.
A gyerek számra, ha az idegenek reagálnak műsorára, megerősíti őt abban a hitben, hogy jó úton jár, tehát ilyenkor rárak még egy lapáttal. Ez után következik az, amit minden szülő ismer: félresiklik a produkció és megszégyenül a szülő.

Első kellék: ,,nagypályázás”

Ez az a szituáció, amikor a gyerek úgy beszél a felnőttel, leginkább a szülővel, mintha egyenrangú lenne vele.
Olyan szavakat, kifejezéseket használ, mint egy nagyképű felnőtt, affektál. Ezzel azt kívánja jelezni, hogy ő is a társaság része, kezeljék akként, figyeljenek rá.

Második kellék: szülő megszégyenítése

A gyerek, mint egy élő lelkiismeret, a szülő hibáit csak úgy, hanyagul és túlzóan megemlíti mindenki előtt.
Ilyen például, hogy ,,te is mindig elfelejted az esti fogmosást”, vagy ,,sosem foglalkozol velem, ezt a verset is egyedül tanultam meg”. Vagy épp a szűk családi körben elhangzott ,,titkokat” fecsegi ki.

Harmadik kellék: rosszaság

Ilyenkor csupa olyan dolgot csinál a gyerek, amit otthon nem lehet. Gyakorlatilag kihasználja az időt, ,,visszaélve” a vendégszeretettel. Ez a túlszabályozott gyerekeknél jellemző.
Ugrál a vendégségben az ágyon, visszaköpi az ételt a tányérba, egész vendégség alatt hangoskodik, körbe-körbe futkos, mint a Duracell-nyuszi.

Le kell-e állítani a gyereket?

Igen, szükséges. Tudatni kell vele, hogy a társaság nem azért jött össze, hogy csupán csak vele foglalkozzon. Ilyenkor semmiképpen sem a társaság, bővebb család előtt kell megértetnünk vele ezt, hanem négyszemközt, mivel nem szerencsés mások előtt megszégyeníteni őt, viszont még ott melegében kell cselekedni.
Menjünk a gyerekkel egy félreeső zugba, és ott magyarázzuk el, hogy nem helyes amit csinál. A házigazda vagy a vendégek segítségét kell kérni, hogy olyan elfoglaltságot találjunk a gyereknek, ami leköti.

Ne szégyenkezz!

A legnagyobb hiba, amit ilyenkor egy felnőtt elkövethet, hogy szégyenkezik a gyerek viselkedése miatt. Ez több okból is hiba. A gyerek rákap annak az ízére, hogyan moderálhatja a felnőttet. Ilyenkor – egy ilyen határokat tágítgató tesztnél – derül ki igazán, hogy ki kit nevel, valóban szülőként viselkedünk-e a gyerekkel, vagy gyereknek tart-e minket, akit nem kell komolyan venni.
A szülő dolga, hogy felállítsa a határokat, a gyereké pedig az, hogy ezeket feszegesse. Ez a gyereknevelés. Minden gyerek produkálja magát, van amelyik néha, van amelyik rendszeresen. Ez egy visszajelzés a nevelésünk kapcsán, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást