A szakítás igen nehéz téma, és nem csupán az érzelmi válság miatt, hanem azért is, mert minden ember, így minden kapcsolat más és más. Ami valakinek már elfogadhatatlan, addig az másnak egy teljesen hétköznapi lemondás. De hol a határ?
Mikor jó egy kapcsolat?
A válasz hihetetlen sok tényezőtől függ, gondoljunk csak arra, hogy nagyon más a „jó” fogalma, emberenként is, nemhogy országonként.
Az mindenesetre biztos, hogy a minőségi kapcsolatot jellemzi a kölcsönösség, a bizalom (ami messze nem csak arra terjed ki, hogy nem félünk a megcsalástól) és az egyenrangúság.
6 rövidke mondat, amiktől örökre boldog lesz a párkapcsolatod
Beletartozik az odafigyelés, a másikról való rendszeres érdeklődés, a támogatás, adott esetben a lemondás a kapcsolat jövőjét figyelembe véve. A kölcsönös fejlődés, új élmények szerzése, amik külön-külön, de együtt is lényegesek.
Ide tartozik az a nagyon lényeges szempont, hogy a jövőképetek egyezik, hasonló módon álltok az olyan fontos kérdésekhez, mint az összeköltözés, házasság, családalapítás és az anyagiak.
Ha megromlik az egyensúly
Probléma akkor adódik a kapcsolatban, ha az említett lényeges szempontokban (illetve bármi másban, ami neked fontos) meginog az egyensúly.
Széles skálán mozognak a kiváltó okok, amik szólhatnak akár évekre, de sokkal rövidebb időre, mindösszesen néhány órára is.
Míg előbbire kiváló példa egy megcsalás, s ezáltal a bizalom megromlása, addig utóbbira hozhatunk egy teljesen hétköznapi nézetelérést.
Természetesen a néhány órás duzzogás nem ok a szakításra, akkor sem, ha valami miatt kicsit gyakrabban ismétlődik az utóbbi időben. Erre sokkal könnyebb megoldást találni, mint az elvesztett bizalom visszaszerzésére.
Bár mindemellett az is tény, hogy néha éppen az olyan drasztikus fordulatok – mint amilyen a megcsalás – mentik meg hosszútávon a kapcsolatot, erre is láthattunk már példát.
Hol a határ?
Ha néhány szempontot kellene kiemelnünk, akkor a határ valószínűleg ott van, amikor már nem ad számodra semmi jót a kapcsolatod.
Amennyiben csak érdek köt a másikhoz, az újtól való félelmed, vagy éppen az érzett sajnálat az, ami hozzáláncol a kapcsolatodhoz, akkor már nincs miért várakoznod.
Sokan kapaszkodnak az apró reménysugarakba, a csodás emlékekbe, de nem mindegy, ezek az emlékek mennyire régiek.
Ha már az elmúlt hétről sem tudsz felidézni olyan pozitív visszacsatolást, ami azt súgja neked, hogy megéri maradnod, akkor jó eséllyel nem érdemes várnod.
Eleve nem túl szerencsés, ha az adott napon nem kaptál semmit a kapcsolatodtól, de ha az elmúlt hetekre, hónapokra, esetleg évekre vonatkozóan sem jut eszedbe semmi, akkor minden perc csak időpazarlás.
Adok-kapok játék
A határ keresése során sokat segít számodra az adok-kapok „játék”, ami lényegében jóval több annál, mint amit a neve takar.
Ez a szempont ugyancsak az összhangra, egyensúlyra enged következtetni, aminek megbomlása minden probléma forrása. Intő jel, ha nem adsz szívesen a kapcsolatodban, illetve nem tudsz feltétel nélkül lemondani egyes javakról.
Nem arról van szó, hogy nincs igazad, ha megpróbálod meghúzni a határt, de ez az érzés akkor jelentkezik, ha már nem vagy szerelmes, vagy nem kapsz vissza eleget.
Amikor az ember folyton csak ad és ad, akkor egyszer csak kimerül, és elkezd önző lenni, ami nyilvánvalóan nem fér meg a kapcsolatban.
Ugyanez igaz akkor, ha úgy érzed, túl sokat kapsz, és nem tudsz semmit visszaadni. Bár ez némileg árnyaltabb helyzet, sosem éreztetheti veled azt a párod, hogy kevesebb vagy, esetleg ő bármit kötelező jelleggel elvár tőled a kapott javakért.
Kevesebbszer kevesebbet
A mindennapos kommunikáció kulcsmomentum a harmonikus kapcsolat alakulása során.
Ez nem csak az átlagos hétköznapokat, hanem a jövőbeli terveket is meghatározza, ezért ha háttérbe szorul, akkor azt felfoghatod úgyis, hogy már nem igazán van közös a jövőképetek.
Persze, akadnak olyan férfiak, akik csak egyszer hajlandóak megbeszélni a dolgokat, de ők az elhangzottakhoz feltétlenül tartják is magukat.
Más a helyzet azokkal, akik eleve félbehagyják a beszélgetést, majd nem is hajlandóak újra nekilátni, sőt, a másik felet állítják be hibásnak, amiért az megpróbált kommunikálni.
Ha eleve keveset beszélgettek, illetve azt is minimálisra redukáljátok, akkor képtelenek lesztek megérteni a másikat. Márpedig, ha nem fontos a partner véleménye, akkor az sem számít, mit szeretne, mit érez.
Ki vagy te?
És azt a valakit ki tudod teljesíteni abban a kapcsolatban, amiben vagy? Ha nem vagy képes gondolkodás nélkül rávágni az igent, akkor valószínűleg idővel elérkezettnek látod majd a szakítást.
Ha olyasmit élünk át a kapcsolatunkban, ami örökre megváltoztatja a véleményünket a másikról (jellemzően negatív irányban), akkor az valahol felszínre fog bukni.
Mindenki máskor jut el a végső pontig, de nem is szabad siettetni a szakítást, mert a legtöbb felnőtt kapcsolatban az utolsó utáni kört is le kell futni.
Mindenki maga érzi, mikor jön el az idő a továbblépéshez, de valóban igaz, hogy ha már elgondolkozunk a szakításon, akkor komoly gondok vannak a kapcsolatunkban.
Ilyenkor már csak ritkán keressük a megoldást, sokkal inkább a kapaszkodók után nyúlkálunk. Más kérdés, megéri-e reménykedni, időt húzni, vagy hatásosabb-e nyomban kilépni.
