Vannak, akik szerint kényelmes, vannak, akik szerint célszerű, és olyanok is vannak, akik bonyolultabb pszichológiai okok miatt örülnek a maszkviselésnek.
Aztán vannak olyanok, akik számára a maszkok pszichológiai és fizikai biztonsági korlátként is szolgálnak. Saurav Dutt, 38 éves üzleti tanácsadó értékeli, hogy a maszk
„pajzs a vizslatások, a bámulások, a tekintetek, a kínos ítéletek, a fejtetőtől lábujjig tartó végigmérések és hasonlók ellen”.
A Covid-19 előtt a napi ingázás során hosszú sétát tett a londoni pénzügyi negyedben, és néha aggódott, hogy más gyalogosok mit gondolnak róla – azon tűnődve, hogy a ruháját vagy a megjelenését ítélik-e meg.
De most úgy érzi, végre nem kell állandóan figyelnie. „A maszk minimalizálja a más emberekkel való kapcsolat kockázatát. Csak a szemedet láthatják.” Maszkja mögött szinte a névtelenség védelmét érzi, és azt mondja, hogy jobban kötődik az idegenekhez is, akikkel az utcán találkozik. Dutt számára a maszkok a kiszolgáltatottság szimbólumát jelentik, és emlékeztetik mindarra, ami közös bennünk.
„Olyan társadalomban élünk, amely az esztétika és a külső alapján nagyon gyorsan hoz ítéletet. A maszk világossá teszi, hogy emberek vagyunk, és kiszolgáltatottak vagyunk.”
Stamoulis magyarázata szerint a maszkok csökkentik a spontán találkozások okozta terhelést, amelyektől a társadalmi szorongásban szenvedők retteghetnek.
„A névtelenség hatalmat ad” – teszi hozzá Ramani Durvasula, aki klinikai pszichológus és pszichológiai professzor a Kaliforniai Állami Egyetemen, Los Angelesben. „Maszkban az ember úgy érezheti magát, mintha egy másik szerepetés a szerephez kapcsolódó elvárásokat próbálna ki, ami felszabadítóan hathat azokra, akik kimerítőnek és őszintétlennek érzik az állandó mosolygást.”
Hozzáteszi, lehet, hogy a maszk csak az arcunk egy kis részét takarja el, de a száj eltakarása elrejti az érzelmek kifejezésének nagy részét.
A szociálisan szorongók félelmét attól, hogy érzelmeket mutassanak ki, amelyeket negatívan lehet megítélni, részben enyhítheti a maszk.