A preeklampszia mindig is bizonytalan tényező volt a várandósgondozásban. Nem tudni, kinél alakul ki, és az összes terhesség akár öt százalékában is előfordul, rendkívül súlyos következményekkel az anyánál és a magzatnál egyaránt. Éppen ezért óriási előrelépés, hogy a preeklampszia kialakulásának kockázata már a 12. héten szűrhető, sőt – a legújabb kutatások szerint – kialakulásának esélye is csökkenthető.
Világszerte minden évben közel 76 000 anya és 500 000 csecsemő veszti életét1 preeklampszia és a kapcsolódó terhességi hipertóniás rendellenességek miatt. A kórképpel kapcsolatban azonban kevésbé tájékozottak a gyermekáldás előtt álló szülők. A preeklampszia egy terhességi komplikáció, mely emelkedett vérnyomással és a vizelet magas fehérjeszintjével jár, fő jellemzője a csökkent véráramlás a méhlepény felé, amely a baba elégtelen oxigén- és tápanyagellátásához vezet.
A preeklampszia világnapja2 alkalmából Dr. Csermely Gyula, szülész-nőgyógyász, auditált ultrahang specialista, az RMC Magzati Medicina Központjának főorvosa összegyűjtötte a tudnivalókat, melyekkel minden (leendő) kismamának és apukának tisztában kell lennie.
Következményei az anyára és a babára nézve
A preeklampszia több néven is ismert, például terhességi mérgezés vagy toxémia. A terhesség második felében jelentkezhet bármely kismamánál, legtöbbször előzmények nélkül. Az eklampszia veszélye, hogy súlyos és tartós anyai és magzati károsodást, legrosszabb esetben pedig akár halált is okozhat. Az anyánál vese- és májelégtelenség, stroke, rángógörcs léphet fel.
„Ha súlyos preeklampszia alakul ki, a helyzet orvoslása a szülés. Ha megszületik a gyermek, megszűnik a preeklampszia, azonban nem mindegy, hogy ez mikor következik be – magyarázza Dr. Csermely Gyula. – Ha az állapot a 32. terhességi hét előtt jelentkezik, az újszülött koraszüléssel jön világra, ami sok magzati problémával jár: növekedés elmaradása, oxigénhiányos állapot kialakulása, koraszülés miatti komplikációk.”
A szülés azonban nem mindig orvosolja a kialakult preeklampszia hosszú távú hatásait, melyek maradandó fizikai vagy mentális egészségügyi panaszokat is okozhatnak az anyánál és a gyermeknél is. Ezért figyelmeztet a szakértő arra, hogy a kismamák mindent tegyenek meg a megelőzés érdekében.
Kockázatnövelő tényezők
A terhességre való felkészülés fontossága benne van a köztudatban, azonban tudatosítani kell az édesanyákban, hogy nemcsak a krónikus betegségben érintetteknél áll fenn a preeklampszia esélye. A helytelen életmód, mint például a dohányzás, a nem megfelelő táplálkozás, a test fizikai megerőltetése, a nagyfokú stressz és a pihenés hiánya mind hozzájárul a kockázat növekedéséhez.
„A krónikus betegségek, mint a magasvérnyomás, a diabetes mellitus, egyes autoimmun betegségek karbantartásának fontosságával tisztában vannak az anyák, azonban a túlsúly miatt nem mindig aggódnak – hívja fel a figyelmet Dr. Csermely Gyula. – Pedig a várandósság alatti túlsúly egy rizikófaktor, mely esetében sokkal gyakrabban alakulnak ki anyai betegségek, mint például terhesség alatti magas vérnyomás és terhesség alatti cukorbetegség. Utóbbiak pedig akár a preeklampszia kialakulásának a kockázatát is növelhetik.”
Ismerjük fel a tüneteket
A preeklampszia klinikai tünetei a hirtelen kialakuló (140/90 Hgmm feletti) magas vérnyomás, a vizeletben megjelenő fehérje, valamint laboreltérések. A betegség kísérő tünetei például a súlyos fejfájás, amely még gyógyszeres kezeléssel sem múlik el, a duzzadt arc és végtagok, a hirtelen súlygyarapodás, a nehézlégzés, különböző látásproblémák, a jobb felső hasi fájdalom, a hányinger vagy hányás a terhesség 20. hete után és a drasztikusan csökkent magzatmozgás. „Ha a fenti kísérő tünetek jelentkeznek a kismamánál, haladéktalanul fel kell keresnie kezelőorvosát – figyelmeztet Dr. Csermely Gyula.
„Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a megfelelő szűrővizsgálattal akár már az első trimeszterben felfedezhető a preeklampszia.”
Kiszűrhető, kezelhető, megelőzhető
„A preeklampszia kialakulásának magas kockázata már a várandósság 12. hetében 90 százalékos detekcióval szűrhető – tájékoztat Dr. Csermely Gyula. – Úgy vélem, hogy a kórkép kialakulásának gyakorisága, súlyos következményei, illetve a kedvező terápiás lehetőség miatt a kismamáknak olyan első trimeszteri szűrést érdemes választaniuk, aminek szerves része a preeklampsziára vonatkozó vizsgálat is. A magas kockázatú esetekben a megelőzés lehetősége adott, így a megfelelő kezeléssel a 34. hét előtt kialakuló preeklampszia 80 százalékban megelőzhető vagy kialakulása kitolható olyan időszakra, amikor már nem jelent koraszülési kockázatot.”3
A szűrővizsgálaton felül a kismama is tehet a megelőzésért. Fontos, hogy nyomon kövesse vérnyomását, testsúlyát, és jelezze kezelőorvosának, ha kiugró változást tapasztal. Elengedhetetlen az is, hogy a kezelő nőgyógyász tisztában legyen a páciens családjának kórtörténetével, különösen a korábban előfordult preeklampszia, a magas vérnyomás és a szívbetegségek tekintetében.
Az egészséges életmód, a helyes táplálkozás, a rendszeres, nem megterhelő testmozgás és a pihentető alvás hozzájárul az optimális testsúly megtartásához és a jó közérzethez. Ha a kismama egészséges és komfortosan érzi magát, az a fejlődő magzatra is jó hatással lesz.