Nehéz időket élünk, ahogy a koronavírus-járvány nem igazán akar apadni, úgy kerülnek egyre többen önkéntes vagy állami karanténba. Egyre többet tudunk arról, hogy az ilyenkor jelentkező elszigeteltség, magány mit tesz az emberi szervezettel fizikailag is – egy friss kutatásból például kiderült, hogy megnöveli a 2-es típusú cukorbetegségre való hajlamot.
Nem véletlen, hogy úgy tűnik: ennek a koronavírus-járványnak soha nem lesz vége. Annak ellenére, hogy most nincs lezárva az ország nagy része, és óvatosan még szocializálódni is szabad, azért ez egy nagyon magányos, nagyon furcsa időszaka az életünknek. Ilyen típusú karantént, kijárási korlátozásokat, illetve megszorításokat a ma élők nagy részének soha nem kellett megtapasztalnia. Éppen ezért is olyan érdekes a tudomány számára, hogy hogyan hat az emberi fizikumra és a pszichére ez a különleges helyzet.
Számos kutatás készült már a tavaszi karanténban tapasztalt lelki változásokról, amelyek főként az izolációt és a magányt érintik. Tudjuk például, hogy meglepő módon nem az időseket érinti a legrosszabbul a szociális kapcsolattartás hiánya, hanem a fiatal felnőtteket. Arra is fény derült, hogy a kisállatok segítik a magány enyhítését. Az egyedüllét mentális és fizikai összefüggéseit azonban kevesebb kutatás tárta fel. Most a King’s College London kutatói vizsgálták meg, milyen fizikai következményei lehetnek a magánynak.
Nem csak a léleknek rossz a magány
Bár nem a koronavírusos időszak alatt készült a kutatás, hanem 2002 és 2017 között gyűjtött adatokkal dolgoztak, sikerült kimutatniuk, hogy a cukorbetegségnek és a magánynak köze van egymáshoz. A kutatáshoz összesen több mint 4100 felnőtt, 50 év feletti alany eredményeit vizsgálták meg, akik közül 264-nél alakult ki 2-es típusú cukorbetegség a kutatás 12 éve alatt.
A kutatók egy skálán, pontokkal mérték a résztvevők magányosságát, nyilván saját bevallás alapján, kérdőívet kitöltve. A szakértők megállapították, hogy minden egyes pontnyi növekedéssel 41 százalékkal megnőtt a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélye a résztvevőknél.
Ez az összefüggés még akkor is megállta a helyét, ha a kutatók hozzá igazították a többi faktort. Ilyenek voltak a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a túlsúly, a vércukorszint vagy éppen a magas vérnyomás és a szívproblémák.
Érdekesek az ilyen jellegű kutatások egyébként, mert mindegyik máshogy fogalmazza meg, mi az a magány és a saját bevallásos kérdőívek is általában pontatlanok. Kivéve talán ennél a témánál, hiszen teljesen mindegy a szakmai megfogalmazás, aki magányosnak érzi magát, az bizony az is. Ehhez a kutatáshoz a magány annyit jelentett, hogy az az állapot, amikor egy ember szociális igényeit nem elégítik ki. Ez azért is jó, mert sok teret enged, nem mindenki vágyik ugyanis ugyanazokra a szociális sémákra.
A szakértők is felhívják arra a figyelmet, hogy a magány, valamint a koronavírus alatt tapasztalható szociális izoláció nem ugyanaz. Míg az első problémásabb, és azt jelenti, hogy az ember szociális igényei nem teljesülnek, utóbbi esetben ez nem feltétlenül jelentkezik. Könnyen lehet ugyanis, hogy valaki nem érzi magát magányosan a karantén ideje alatt, és szeret egyedül élni, másnak pedig a kiterjesztett szociális kapcsolatok mellett is magányosság érzése van.