Nem véletlen, hogy úgy tűnik: ennek a koronavírus-járványnak soha nem lesz vége. Annak ellenére, hogy most nincs lezárva az ország nagy része, és óvatosan még szocializálódni is szabad, azért ez egy nagyon magányos, nagyon furcsa időszaka az életünknek. Ilyen típusú karantént, kijárási korlátozásokat, illetve megszorításokat a ma élők nagy részének soha nem kellett megtapasztalnia. Éppen ezért is olyan érdekes a tudomány számára, hogy hogyan hat az emberi fizikumra és a pszichére ez a különleges helyzet.
Számos kutatás készült már a tavaszi karanténban tapasztalt lelki változásokról, amelyek főként az izolációt és a magányt érintik. Tudjuk például, hogy meglepő módon nem az időseket érinti a legrosszabbul a szociális kapcsolattartás hiánya, hanem a fiatal felnőtteket. Arra is fény derült, hogy a kisállatok segítik a magány enyhítését. Az egyedüllét mentális és fizikai összefüggéseit azonban kevesebb kutatás tárta fel. Most a King’s College London kutatói vizsgálták meg, milyen fizikai következményei lehetnek a magánynak.
Nem csak a léleknek rossz a magány
Bár nem a koronavírusos időszak alatt készült a kutatás, hanem 2002 és 2017 között gyűjtött adatokkal dolgoztak, sikerült kimutatniuk, hogy a cukorbetegségnek és a magánynak köze van egymáshoz. A kutatáshoz összesen több mint 4100 felnőtt, 50 év feletti alany eredményeit vizsgálták meg, akik közül 264-nél alakult ki 2-es típusú cukorbetegség a kutatás 12 éve alatt. Olvass még a témában
A kutatók egy skálán, pontokkal mérték a résztvevők magányosságát, nyilván saját bevallás alapján, kérdőívet kitöltve. A szakértők megállapították, hogy minden egyes pontnyi növekedéssel 41 százalékkal megnőtt a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélye a résztvevőknél.
