A génjeinkbe van táplálva a sorsunk
Ez volt az a pont, amikor én is őszintén elgondolkodtam azon, vajon mennyire rugaszkodtunk el a valóságtól? Hogyan tudnám örökölni sejtszinten a felmenőim traumáit? Kissé őrültnek gondoltam ezt a megközelítést. Mégis, ha jobban belegondolunk, abszolút logikus az egész felvetés, hiszen azt is sejtszinten örököljük, milyen színű lesz a szemünk, vagy éppen milyen betegségekre leszünk hajlamosak. Ennek megfelelően abban is van potenciál, hogy ha olyan mély sebeket szenvedünk el, amik adott esetben képesek testi elváltozásokat kiváltani, akkor azokat szintén tovább tudjuk örökíteni.
Érdekes megközelítése a témának az is, hogy amikor a nagymamád várandós volt az anyukáddal, akkor benne már ott voltak azok a petesejtek, amiknek egyikéből te megszülettél.
A kislányok – ellentétben a fiúkkal – meghatározott mennyiségű ivarsejttel születnek, életükben nem termelnek már újakat. Ez tehát azt jelenti, hogy azok a traumák, amiket a nagymamád átélt, pocakjában az anyukáddal, sejtszinten közvetlenül hatással voltak rád is. Olvass még a témában
