Sosem agyaltam még azon, a kortársaim vajon pont annyira magabiztosak-e, mint én. Az önértékelésre mindig egyénfüggő kérdésként gondoltam, pedig kiderült, hogy erre a fontos tényezőre igen nagy hatással van az életkorunk.
Mi és hogyan befolyásolja még az önértékelésünket?
Az önértékelésről tehát elmondhatjuk, hogy a korai és késői gyermekkorban növekszik, serdülőkorban állandó marad (de fontos, hogy a feltételezésekkel szemben nem csökken), fiatal felnőttkorban erőteljesen növekszik, középkorú felnőttkorban tovább növekszik, 60 és 70 év között csúcsosodik, majd idősebb korban csökken. Mivel ez a kutatás egy metaanalízis volt, összesített, átfogó eredményeket tartalmazott. Ennek fényében a kutatók magabiztosan jelenthették ki, hogy a nem, az ország, vagy éppen az etnikai hovatartozás sem befolyásolta azt, amit a korunk diktált. Bár az éveink számára a legkisebb hatást sem tudjuk gyakorolni, a statisztikák szerint a világ minden pontján hasonlóképpen magabiztosak vagyunk, mint kortársaink.
Annak ellenére, hogy a kutatók kiemelték, alapvetően az életkorunk az, ami meghatározza az önértékelésünket, fontosnak tartották megjegyezni, hogy az önbecsülés nem az egyén megváltoztathatatlan jellemzője. Az emberek változnak az idő előrehaladtával, de nem csak azért, mert egyre idősebbek. Az önértékelésünk ráadásul attól függően is változhat, éppen hogyan alakul a sorsunk, milyen kihívások elé nézünk. Az iskolai sikerek, a munkahelyi konfliktusok, vagy éppen a tragédiák, a családi nézeteltérések értelemszerűen ingadozásokat okoznak az önértékelésünkben. Ugyanígy hatást gyakorol ránk a szerelem, a gyermekáldás, vagy éppen a betegségek.
Mindenesetre van még mit kutatni a témában, mert az önértékelés kialakulásának mintájára vonatkozó fontos kérdések még mindig megválaszolatlanok.