Érzelemmentesség
Manapság viszonylag ritkábban előforduló indok, mint azokban az évszázadokban, mikor kötelességtudatból nemzettek gyermekeket, nem pedig saját akaratból. Ennek ellenére mégis előfordulhat, hogy a megszületett csöppséget az egyik szülője – legrosszabb esetben mindkettő –, nem képes megszeretni.
Mikor egy emberi kapcsolatból kizárjuk az érzelmeket, nem marad más, mint a tiszta haszon. Az ilyen szülők nem azt tartják szem előtt, hogy a gyermeküknek mi a legjobb, hanem hogy hosszútávon miként kamatoztathatják a kicsi képességeit.
Szörnyű belegondolni, hogy ezek a gyermekek milyen lelki traumákat élnek át. A fent említett három tényező általában két gyakori végkifejlethez vezethet. Az első, hogy a gyermek érzelmileg teljesen instabillá válik, nem lesz képes racionális kapcsolatokat kialakítani, így felnővén a saját gyermekeire is hasonló nyomást helyez majd.
A másik, hogy az irreális elvárásoktól és ez által a szülőktől is elfordulva, fellázad a gyermek, s megszakít minden szálat a múltjában, mely nyomást helyezett valaha a vállára. Ebben az esetben azt hihetnénk, hogy csak a szülőket éri csorba, azonban a gyermeki lélek minden igyekezet ellenére is maradandó sebeket szenved, melyek begyógyulása talán sosem következik be. Olvass még a témában
