Vágy az autonómiára, vagyis: „anya, hagyj már levegőhöz jutni!”
Ahogy a gyerekek nőnek, természetes, hogy igyekeznek leválni. Ki akarják próbálni magukat, dönteni szeretnének a saját sorsukról, hibákat követnek el, majd igyekeznek őket kijavítani (vagy nem). Közben gyakran azt érzik: a szülői tanácsok – még ha jó szándékúak is – csak rájuk nehezednek és nem a javukat szolgálják. A pszichológus szerint sok fiatal ilyenkor azt érzi, hogy nem élvezi a szülői bizalom teljes spektrumát.
Ha minden elhibázott döntés után az orruk alá dörgöljük a javaslatainkat vagy az „ugye én megmondtam” kezdetű mondat, akkor abból előbb-utóbb döntésképtelenség és önbizalomhiány lesz.
Mindenkinek szüksége van arra, hogy időt és teret kapjon felnőni. Akár úgy, hogy néha hatalmasat hibázik – mert közben megtanulja, ki is valójában és mennyi mindent elbír. Olvass még a témában
