Rachel rámutatott arra is, hogy a szülővé válás több szempontból is megterhelőbbé vált
Amerikában a republikánusok egyre inkább támogatják a gyermekvállalást, míg a demokraták szemében ez ellentétes lehet a reproduktív szabadsággal és a családok sokféleségének tiszteletével. Az elköteleződés iránti hagyomány sokak számára már kényszer és egyáltalán nem vonzó. Egyre többen úgy döntenek, inkább maradnak szabadok és önállóak, mivel tudják, látják, hogy a gyermekvállalás az életük teljes megváltozását jelenti.
Rachel úgy véli, manapság, ha olyan anyukákba botlunk a közösségi médiában, akikről úgy tűnik, élvezik a gyermeknevelést, akkor egyre inkább gyanakvóbbá válunk.
Szóval fordult a kocka: egyre többen ismerik a modern anyai egyenlőtlenség statisztikáit és nem hiszik el, ha kiegyensúlyozottságot látnak az édesanyáktól. Na, nem mintha globálisan vissza akarnánk térni azokhoz az időkhöz, amikor az anyaságot piedesztálra emelték és a közvélemény gyakorlatilag semmit sem hallott a szülés utáni depresszióról vagy a munkahelyi nehézségekről. De azért mégiscsak elgondolkodtató, hogy a felmérések szerint a fiatal felnőttek korosztálya – főleg az édesanyák – önmagukat a legboldogtalanabbnak vallják.
Úgy tűnik, a kérdés jóval összetettebb és a 2024-es ENSZ felmérés szerint is sokkal korábban kezdődik a boldogtalanná válás folyamata, minthogy azon gondolkozunk, anyák szeretnénk-e lenni (lásd kamaszlányok adatai).
