Férjével már régóta nem kommunikált az anya, szívesen külön költözött volna, hiszen évek óta már csak egymás mellett, s nem együtt éltek. A lakást azonban hitelből vették, melyet közösen törlesztettek, s ami miatt nem is tudták volna egykönnyen eladni. A feleség hosszú ideje kislányával aludt – nemcsak egy szobában, hanem egy ágyban is.
Barátai, barátnői alig voltak, évente két-három alkalommal járt el otthonról. Munkahelyén sem volt bizalmas kapcsolata senkivel: nem érezte szükségét. Szülei már nem éltek, testvére nem volt. Férjével megromlott viszonya helyett újat nem keresett, magányába fordult, s az egyetlen ember, akivel intim közelségben volt testileg-lelkileg, az a kislánya lett.
A gyermek szemszöge Olvass még a témában
Eszti kedves, értelmes, szép kislány, akinek életkorához megfelelően barátkoznia, játszania kellett volna a csoportban, ám a naphosszat tartó gubbasztás a széken minden más tevékenységtől elvonta. Szemein, testtartásán látszott a szorongás, a görcsös, megfeszített várakozás, amely csak akkor enyhült, amikor az anyja végre újra megjelent a csoportszoba ajtajában.
