Addig semmiféle kérésre, unszolásra nem volt hajlandó elmozdulni a székről. Milyen jó lehet egy édesanyának tudni, hogy gyermeke ennyire kötődik hozzá, ennyire szereti őt, ennyire fontosnak tartja a személyét, amely a külvilággal való minden más kapcsolatot felülír! Vajon Eszti is így érezte?
A pszichológus szemszöge
Az ötéves kor a külvilág felé nyitás időszaka, a barátkozásé, bandázásé, veszekedéseké, kibéküléseké, a felnőttek világának megfigyeléséből fakadó szerepjátékoké, azaz a felnőtt világ mintáinak elsajátításáé, nemi, érdeklődésbeli mintákkal való azonosulásé. Családon belül a kislányok az apjukba szerelmesednek, a kisfiúk anyut akarják feleségül venni, s a megegyező nemű szülővel azonosulnak (ez az ún. ödipális kor). Olvass még a témában
A névszámod alapján ilyen az ideális partnered
„A gond az, hogy azt hiszed, van időd…” – 10 kőkemény idézet, ami nem esik jól, de fontos tudni
Melyik házba költöznél be? Elárulja, melyik karrierút lehet az ideális számodra
Ne csak a csillagokat nézd! Így derítem ki, milyen valójában a szállás – még nem ért csalódás
A gyerek biztonságérzetének első számú forrása a szülő, általában az anya, hiszen a hozzá fűződő kötődés sokkal mélyebb. Az ő elfogadásának, szeretetének megszerzése, megtartása gyakran olyan viselkedést idéz elő a gyermekben, ami nem természetes, tünet értékű. A gyermek, bár görcsösen ragaszkodik e szokásokhoz, szenved tőlük: a megfelelés, a szeretet elnyerésének vágya miatt kényszeríti magára (tudatos szándék nélkül!) azokat. Elgondolkodtató, vajon kinek van szüksége arra, hogy ez az egészségtelen kötődés Eszti részéről fennálljon?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
