Gyermekkoromban családi házban éltünk
Aki szintén így volt ezzel, az tudja, milyen furcsa a családi házból lakásba költözni. Nekem is az volt, amikor ez először megtörtént. Amikor a férjemmel a közös otthonunk tervezgetése szóba jött, nekem egyből egy kertes ház képe ugrott be. Elképzeltem, ahogy együtt kertészkedünk a gyerekekkel, kutyát is képzeltem magunk mellé. Szóval mindent idillinek akartam. Természetesen lakásban is lehet kutyát tartani, de gyerekkel mégis a kertes ház az igazi, bármilyen kicsi is az a kert.
A lakásban sokakhoz kell alkalmazkodni
Amikor a férjemmel összeköltöztünk, egy olyan lakást sikerült kivennünk, ahol a társasházban nem volt túl sok lakó. Ám részemről még így is sok lemondással járt az ottani élet. Figyelni kellett, hogy mikor, milyen hangosan hallgatunk zenét, mikor jönnek hozzánk a barátaink, hogyan bulizunk, és még azt is, hogy meddig maradunk fenn éjszaka – mert a szomszéd nénit zavarta a tévé zaja. A férjem a gyermekkorát egy régi bérházban töltötte, amiért sokan irigyelték is, hiszen a belváros közelsége nagyon csalogató. Mégis, amikor a végső megoldást kerestük, ő is a kertesre voksolt.
Olvass még a témában
A ház nyugodtabb
Még annak ellenére is így gondolom ezt, hogy a szomszédban tavasszal és nyáron dübörögnek a fűnyírók, megy a flexelés, ugatnak a kutyák, és kint vannak az emberek a szabadban. Nekem pont ezért jó. Nyugodalmasabb és egyben szabadabb érzés is kertes házban lakni. Amikor csak akarok, kimehetek a kertbe, vagy sétálhatok egyet a környéken úgy, hogy nem húz el mellettem percenként egy autó. Nem kirakatokat nézegetek, hanem például azt, hogy milyen szépek már megint a Béla bácsi kertjében a paprikák.
A cikk folytatódik, lapozz!
