Eddigi életem során sokféle lakásban éskertes, családi házban is laktam már. Szerettem mindenhol lenni, de ez nem az ingatlanok miatt volt, hanem a szeretteim miatt, akikkel megosztottam az otthonom. Szeretném hangsúlyozni, hogy a következő írás kizárólag az én véleményemet és tapasztalataimat tükrözi. Nem vagyok már huszonéves egyetemista, akinek a legfontosabb, hogy gyorsan beérjen az egyetemre, vagy épp közel legyen egy-egy kávézó, étterem vagy kocsma. Egykor persze ezek a szempontok is közrejátszottak, ám ma már két gyermek édesanyjaként mások a prioritásaim. Lássuk, én miért választottam családi házat lakóhelyül.
A lakásban sokakhoz kell alkalmazkodni
Amikor a férjemmel összeköltöztünk, egy olyan lakást sikerült kivennünk, ahol a társasházban nem volt túl sok lakó. Ám részemről még így is sok lemondással járt az ottani élet. Figyelni kellett, hogy mikor, milyen hangosan hallgatunk zenét, mikor jönnek hozzánk a barátaink, hogyan bulizunk, és még azt is, hogy meddig maradunk fenn éjszaka – mert a szomszéd nénit zavarta a tévé zaja. A férjem a gyermekkorát egy régi bérházban töltötte, amiért sokan irigyelték is, hiszen a belváros közelsége nagyon csalogató. Mégis, amikor a végső megoldást kerestük, ő is a kertesre voksolt.