„A kicsik mindenben a nagyot utánozzák és ilyenkor már szinte lehetetlen elzárni őket bármi elől” – mondja Ági lemondóan.
Amikor kicsi voltam és a szüleimmel a nagymamámhoz mentünk vidékre, imádtam a többórás autóutat. Énekeltünk, mondókákat szavaltunk és amikor már nagyobb lettem, akkor barchobáztunk, vagy szóban ország-városoztunk. A mai napig szeretettel emlékszem vissza ezekre az utakra. Kisgyermekes rokonaim, barátaim viszont teljes természetességgel nyomják a gyerek kezébe a tabletet, amin majd az utazás alatt mesét néz. Angol barátom, Greg kocsival szokta Angliából Magyarországra hozni gyerekeit, hogy felesége családját meglátogassák. Ő is a tabletes szülők csoportjába tartozik.
„Hosszú az út, nem bírunk velük. Majd otthon visszafogjuk a tabletet pár napig.”
Nálunk még nem volt az állandó alkudozás, amit mostanában annyi gyerekes családnál látok: „Anyaaa, hadd nézzek meg még egy utolsó részt!” – kérleli szüleit a kisded lefekvés előtt, amikor már vagy három epizódot megnézett. Nekünk volt egyetlen esti mese és kész, tudtuk, hogy utána megyünk aludni, mint a TV-maci, és senki nem vitatkozott.
