Az iPhone-korszakban nehéz felelős szülőnek lenni és megóvni gyermekünket a technika rákfenéitől. Ismerős kép, amikor a család ül az asztalnál és mindenki valami kütyüt nyomkod, ugye? Apa céges e-maileket néz, anya recepteket olvas egy Facebook-csoportban, a nagylány éppen szelfizik, a kisfiú valami online játékban lövi a zombikat, a baba pedig mesét néz az elé állított iPad-en. Senki nem szól a másikhoz, még csak nem is néznek egymásra. Amikor megérkezik az étel, evés előtt mindenki lefotózza.
Az információs korszak minden vívmánya elkerülhetetlenül életünk részévé vált. A laptop, tablet és a telefon a mai gyerekek számára éppolyan természetes, mint a lego vagy a Barbie-baba. Az én korosztályom még úgy nőtt fel, hogyha a suliban valaki kapott egy kvarcjátékot és behozta, a szünetben tucatnyi gyerek állt sorba, hogy kipróbálhassa.
Arra is emlékszem, mekkora dolog volt, amikor huszonévesen lett egy mobilom és csodálattal vegyes aggódással figyelem, amikor a barátnőm hároméves kisfia úgy keres magának mesét az anyja telefonján, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Olvass még a témában
Kiskoromban összeszaladt a család összes gyermektagja, ha elcsíptünk egy Tom & Jerry-t a TV-ben, és az óvodában/iskolában minden reggel megvitattuk az előző napi esti mesét. A gyermekpszichológusok már akkor jajveszékeltek, hogy ezt a korosztályt teljesen el fogja rontani a televízió. A Tom & Jerry-t rendkívül agresszívnak találták és azt vizionálták, hogy az egész késői X-generáció sorozatgyilkosokból fog állni. Ez szerencsére nem így lett, de ha már akkor ennyire aggódtak, vajon mit mondanak most, amikor a gyerekek tényleg akár egész nap valami kütyü előtt ülnek, ha szüleik engedik nekik? Mert sajnos engedik, rengetegszer látom.
