Amikor szellemi munkát végzünk, észrevehetjük, hogy jóval több energiára van szükségünk, mint egy szaladgálós nap során. Agyunk cukorral táplálkozik és a legegyszerűbb módja a gyors pótlásnak, ha valamilyen gyors felszívódású, cukros ételhez nyúlunk. Ezért adnak a gyerekeknek szőlőcukrot a tanuláshoz, de egy csokival hasonló hatást érhetünk el. Ezekben a helyzetekben teljesen érthető, ha cukrot kívánunk és meg is kell adnunk agyunk számára, máskülönben idegrendszerünk idő előtt fog cserbenhagyni minket.
A folyamatos cukoréhség, viszont már nem csak a munkáról és tanulásról szól. Okozhatja egy önsanyargató diéta is, de jellemzően akkor akarunk egész nap csokin és sütin élni, amikor szükségünk van némi boldogsághormonra. Semmi kivetnivaló nincs abban, ha ilyenkor megadjuk magunknak, amire szükségünk van, viszont soha nem érdemes megfeledkezni a csoki mellett, a lelki munkáról is. Igazán csak ez lesz képes hosszú távon is táplálni a lelkünket.