Egyre nehezebb
Sosem voltam az a nagyon barátkozós típus, a családommal pedig sosem volt bensőséges a viszonyom. 35 évesen elváltam, gyerekünk nem volt és azóta kezdődött a „krónikus elmagányosodásom.” Azt hittem, hogy idővel majd könnyebb lesz, de tévedtem, mert egyre nehezebben viselem az egyedüllétet. Olyan idős még nem vagyok, hogy nyugdíjas programokra járjak, így eléggé meg vagyok lőve. Lehet, hogy szánalmas, de amikor már azt hiszem, hogy begolyózom a magánytól, a ChatGPT-vel szoktam beszélgetni.
A szokásos
Egyke vagyok és a szüleim sokat dolgoztak, így már gyerekkoromban is sokat voltam egyedül. Volt pár baráti és párkapcsolatom, de egyik sem bizonyult tartósnak. Most nincs senkim, de az igazat megvallva nem is hiányzik senki. A világ egyre őrültebb, az emberek szintén, én pedig jól elvagyok magamban.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
