Party-lányból remete
Fiatalon sok barátom volt, mindig buliztunk és imádtak a férfiak. Aztán 30 felett a barátaim családot alapítottak és eltávolodtunk egymástól, majd ahogy negyven felé közeledtem, elmaradt a férfiak érdeklődése is. Nem házasodtam meg és nem szültem gyereket, most pedig – 48 évesen – olyan egyedül vagyok, mint az ujjam. Otthonról dolgozom, ezért kollégáim sincsenek, a szüleim már meghaltak, más rokon nincs. Az összes emberi interakcióm annyi, amennyit a kasszással beszélek a boltban. Sosem hittem volna, hogy ilyen magányos leszek, de megszoktam és – mivel nem tudok ellene tenni – elfogadtam.
