Kötelezni kellene a katonaságot?

Kötelezni kellene a katonaságot?

Címlap / Kikapcsolódás / Szórakozás / Kötelezni kellene a katonaságot?

Sokszor hallom, hogy a mai fiataloknak jót tenne a katonaság, annak szigora. Azt is hallom, hogy az elkényeztetett fiatal fiúknak ideje lenne leválni anyjuk szoknyája mellől, hogy önállóságot, férfias viselkedést tanuljanak. Sokáig egyetértettem ezzel, ám mára megváltozott a véleményem…

A vallás

Jehova Tanúi voltak az elsők, akik vallási okokból, hitbéli lelkiismereti okokból inkább a börtönt választották. Alternatív megoldásként polgári szolgálatot vállaltak. Ám ez a katolikus vallást gyakorlókra nem vonatkozott.
Annak idején, aki megtagadta a sorkatonai szolgálatot, súlyos büntetést kapott: 6 év börtönt, melyből többnyire hármat le is kellett tölteni. Évekbe telt, míg törvénybe került az, hogy van ilyen indokkal felmentés a sorkatonai szolgálat alól, ám mostanra ez a lehetőség – úgy tudom – újfent nem opció a törvényekben.

A hutteriták, kétszáz éve máshol

Régi magyar nevükön habánok, a protestantizmus egy ága, mely az anabaptizmusból keletkezett keresztény vallási csoport. Szigorúan szabályozott közösség, ahol teljes vagyonmegosztásban élnek.
A 16.-18. században Közép-Európában, Erdély területén éltek, ám kivándoroltak az USA-ba és Kanadába. A modern életmódot teljesen elutasítják, ahogy a katonai szolgálatot is – tehát régen is meg volt ennek az életszemléletnek a képviselete, csak nem annyira közismert.

Mit nyújt a katonaság?

Lelkileg semmi olyat, amit a ,,boldog visszaemlékezések” mondanak. A szabályok betartását otthon a szülő, vagy az iskola is meg tudja tanítani a fiúknak, lányoknak egyaránt. Nem egészséges dolog, az, hogy egy gyors pszichológiai teszt alapján valakiről vadidegenek eldöntsék, elég érett a haza védelméhez.
A katonaság választható opció kell, hogy legyen, nem pedig kényszer. Bár legendás történeteket mesélnek a katonai szolgálatról, mégis egy dolog az, ami visszatérő: meg kellett tanulni meghunyászkodni és uralkodni – ez pedig rombolja a személyiséget. Kép forrása: II. Világháborús jelmez WHERE id = Budapest

Nagyapáink

Az én nagyapám még szolgált a második világháborúban. Egyszer megkérdeztem anyámat, hogy ölt-e a nagyapám. Azt mondta, hogy soha, senki nem kérdezett erre rá, de biztos abban, hogy igen.
Nos, elgondolkodtató, hogy vajon miért nem kérdezett erre rá senki… A katonaság nem egy életérzés, hanem egy olyan közösség, ahol előfordulhat az is, hogy arra használják az embereket, amire kiképezték: ölni. Kép forrása: Szovjet katona

A nagy vallomások

Egyre másra kerülnek elő az internetes közösségek oldalain olyan videók, vallomások, többnyire amerikai katonáktól, amikben elmondják, hogy bár felemelő érzés katonának lenni, mégis bántja, mardossa őket a bűntudat, a lelkiismeret azért, ami a ,,szakmájuk” velejárója.
Nem érzik magukat jogosultnak az igazságosztásra, a gyilkolásra. Ez is elgondolkoztató… Kép forrása: Amerikai katonák WHERE id = 2008

Magyarország

A magyar nép mindig is, a kezdetektől harcos nemzet volt – meg kellett védeni az országot, annak egységét. A fennkölt feladat sok hőst szült, de még több anyát, feleséget, gyereket tett végképp boldogtalanná, életüket élhetetlenné.
Bár a hon védelme nagyon nemes tett, mégis – hála Istennek – egyre több az olyan közösség, ahol inkább a békére, a lelki békére törekszenek az emberek. Egy egészséges világnak nincs szüksége katonákra, nincs szüksége olyan hősökre, akik mások önös érdekei miatt halnak meg. A világnak élelemre, hitre és erkölcsre van szüksége.

Az igazi hősök

Hős az, aki minden nap kenyeret tesz az asztalra. Hős az, aki életet ment. Hős az, leküzdi saját életének félelmeit. Bárki lehet hős, bárki végezhet fennkölt feladatot, úgy is, hogy nem kell bántania másokat.
El kell engednünk a régi ideológiákat, amik szerint apáink nevelkedtek, és újakat kell alkotnunk, ami szerint a fiainkat neveljük, ehhez pedig nem kell a katonaság. Mindenki vívja meg saját háborúját, saját lelkében, és akkor helyre áll a világ rendje is.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást