Az enyhe és közepes lefolyású koronavírus-fertőzés egyik legidegesítőbb, legkellemetlenebb mellékhatása a szaglás és az ízlelés elvesztése. Az ember nem is gondolná, de nagyon nehéz ezek az érzékszervek nélkül élni a mindennapokat. Ilyenkor sem érdemes azonban az egészséges étkezést félrerakni, sőt – most lehet igazán rákapcsolni, hogy a salátának is olyan íze van, mint a csokinak: semmilyen.
A koronavírus-fertőzés egyik legjellemzőbb tünete a szaglás és az ízlelés elvesztése, erről elég nagy valószínűséggel meg lehet állapítani, hogy valaki koronavírusos, vagy csak megfázott. Bár a sima megfázást okozó koronavírusok esetében is lehet szaglásvesztésről beszélni, ebben az esetben egyértelmű, hogy mi okozza a jelenséget. Az orr eldugulása, ami azzal jár, hogy váladékréteg zárja el a szaglórést és a szaglósejteket, az illatokért és szagokért felelős molekulák nem érik el azokat.
Az új típusú koronavírusnál azonban még akkor is szaglásvesztés jelentkezhet, ha nincs váladékozó orr. Emiatt pedig nagyon sokáig nem tudták megmagyarázni a mögötte álló okokat sem.
Kutatóknak viszonylag sokáig tartott beazonosítani, hogy a SARS-CoV-2 esetében mi lehet a probléma. Végül CT-felvételek alapján sikerült rájönni, hogy a szaglásvesztés oka az orr nyálkahártyájának gyulladása, ami ugyanúgy eltömíti a szaglóréseket, mint a váladék, csak a beteg nem érzi.
A légzés ugyanolyan tisztán zajlik, mint korábban, hiszen nincs orrfolyás, egyszerűen a szaglórésekig nem jutnak el az illatmolekulák. Az ACE2-receptorok, amelyek segítségével a vírus bejut az emberi sejtekbe, és sokszorozni kezdi magát, a szaglósejtekben ugyan nem, de az úgynevezett szusztentakuláris sejtekben megtalálhatók, amelyek segítik a szaglósejtek munkáját.
Valószínűleg ezek a sejtek azok, amelyeket a vírus megrongál. Az immunválasz miatt ezek kezdenek el megduzzadni, a szaglás elvesztését okozva. Ez lehet az oka annak is, hogy a szaglás, és ezzel együtt az ízlelés is viszonylag hamar visszatér. Ha a gyulladás eltűnik, a probléma is megszűnik.