„Az első dolog, amit a járvány után akartam, a válás volt” – ez volt egy kínai közösségi médiában, a Zhihun megosztott posztsorozat címe.
A párkapcsolatok világszerte a történelem egyik legnehezebb időszakával néznek szembe. A szakértők szerint várható, hogy amint a bíróságok újra teljes kapacitással működnek majd nyugaton, úgy megszaporodik a válások száma, ahogyan az Kínában és Hong Kongban is történt a koronavírus első hulláma után.
Noha a válások aránya már most is magas – az Egyesült Államokban például 50% körüli – az előrejelzések szerint a járvány következtében ez a szám még tovább nőhet.
És a válások számának növekedése csak a jéghegy csúcsa. A világ minden táján növekszik a családon belüli visszaélések száma. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének jelentése szerint például Franciaországban a családon belüli erőszakos esetek száma 30%-kal növekedett a március 17-i lezárások óta. Argentínában a családon belüli erőszakkal kapcsolatos sürgősségi hívások száma 25%-kal nőtt a március 20-i lezárások után. Ezek a számok tágabb képet adnak a súlyos világválságokról.
A családi intézmény mindenhol szétesőben van.
Elképesztő azoknak a nőknek a száma, akik legszűkebb közegükben, az otthonukban, családjukban szenvednek el erőszakot: csak az elmúlt 12 hónapban 243 millió nő és lány szenvedett el bántalmazást otthon a világon.
A válások száma még a legkonzervatívabb országokban is növekszik, és a születési arány szinte minden országban zuhan.
A család sajnos nagyon sokaknak eddig sem a biztonságot és támaszt jelentette, a koronavírus pedig úgy tűnik, súlyosbít a helyzeten, vagy egyfajta katalizátorként gyorsítja a folyamatot.
Szaúd-Arábiában például egy jelentés szerint a COVID-19-es lezárások miatt nők tömegei számára vált egyértelművé, hogy a férjeiknek eltitkolt második felesége is van, ami valószínűleg a későbbiekben a válások számának növekedéséhez vezet majd.
Mit hoz a második hullám a párkapcsolatokba?
A kutatók azt állítják, hogy ha folytatódik a társasági távolságtartás, az sok pár számára elkerülhetetlenné teszi, hogy a párkapcsolati problémáikkal foglalkozni kezdjenek.
A COVID-19 első hulláma alatt sok pár szembesült fájdalmas konfliktushelyzetekkel vagy egyszerűen unalommal, és ez csak tovább romlik a lezárások folytatódásakor.
Ennek egyik oka az, hogy a párok a társadalmi nyomás és a társadalmi elvárások miatt „csapdába eshettek” egy olyan kapcsolatban, amelybe eleve ezek az elvárások kényszerítették őket. Sokuknak sikerült elkerülniük a kapcsolatokban eddig felmerült problémákat. De az egyedülálló helyzet, amelyet most élünk meg, sok párt arra kényszerít, hogy nézzenek szembe egymással és az esetleges gondjaikkal.
A kutatók úgy vélik, sokaknak fel kell ismerniük, hogy csak azért vannak együtt élettársukkal, mert félnek egyedül lenni, vagy mert nem akarnak megbélyegzett egyedülállóvá válni.
Egy másik ok az, hogy a házas élet nyilvánvalóan nem mindig olyan pozitív, mint amilyennek a média gyakran ábrázolja. A kutatások azt mutatják, hogy a házasság „legrózsaszínűbb” időszaka, – avagy az az idő, amiben az emberek nagyszerűnek tartják a kapcsolatukat és izgatottak is miatta – nagyjából két évig tart. Szó sincs élethosszig tartó felhőtlen boldogságról, teljesen természetes, hogy lesznek komoly hullámvölgyek is.
Sőt, egy újabb tanulmány azt mutatja, hogy a rossz házasságban élők még a házasság első éveiben is kevésbé boldogok, mint a nem házasok. Az általános társadalmi felmérés adatai szerint az amerikai párok körülbelül 20%-a tartja fenn a házasságot annak ellenére, hogy nem érzik magukat jól. És ehhez jön az az 50%, akik ki is lépnek a házasságból.
Lehet, hogy az egyedülállók jártak jobban?
Noha sokan úgy vélik, hogy a társadalmi távolságtartás az egyedülállókat érinti a legrosszabbul, a kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy ez a narratíva teljesen téves. Meglepő módon a beszámolók alapján sok egyedülálló ember tudta valamilyen módon az előnyére fordítani a karantént, és ez a második hullám alatt is folytatódhat.
A szakértők szerint az, hogy hogyan érinti egy egyedülálló személy életét a pandémia, leginkább azon múlik, hogy ő maga hogyan éli meg az egyedülállóságot.
Azok a szinglik, akik megtanulták, hogyan lehetnek boldogok saját maguk is, kevésbé vannak veszélyben a társadalmi távolságtartás idején. Ennek oka nem csak az, hogy megtanultak önmagukkal is boldognak lenni, hanem az is, hogy tudják, hogyan lehet másokkal kapcsolatba lépni a közös térbe lépés nélkül.
A karantén azokat a kapcsolatokat süllyeszti el, amelyek amúgy is léket kaptak
A koronavírus második hulláma kétségtelenül kihívást jelent mind az egyedülélők, mind a házasok számára, azt azonban, hogy milyen irányba haladnak majd a dolgok, a „normál” idők rutinja döntheti el.
Azok, akik egyedülállóként magányosnak vagy elesettnek, társadalmilag kirekesztettnek érzik magukat, biztos, hogy az újabb lezárást is jobban megszenvedik majd, mint azok, akik örülnek, hogy a maguk urai, baráti kapcsolatokat ápolnak és kihasználják, hogy van idejük magukkal foglalkozni.
Hasonló módon azok a házastársak, akik időt szánnak a problémák megbeszélésére és a megoldások keresésére, minden bizonnyal kevésbé lesznek veszélyben a második hullám alatt, mint azok, akik eddig a szőnyeg alá söpörték a problémáikat.