Félreértés ne essék: alig várom, hogy véget érjen ez a szürreális, hagymázas álom, amit Covid-19 járványnak hívunk, és ami fenekestül felforgatta az életünket. De mint mindenből, ebből is lehet tanulni, és magunkkal vinni valamit, Például ezeket a dolgokat.
Parkban töltött délutánok
Nagyon jó lesz, ha újra lesz lehetőségünk egy csomó izgi dolgot csinálni, meg programokat szervezni, de ha valamit bizonyított ez az időszak, akkor az az, hogy a boldogságot bárhol megtalálhatjuk. Főleg, hogy a legkisebbeknek milyen kevés kell hozzá: egy jó társasjáték, egy hempergés a fűben, egy labdázással töltött délután a parkban.
Remélem, hogy ezek az együtt töltött órák, délutánok, napok nem múlnak majd el, és az eszünkbe véssük, hogy néha éppen elég, ha nem kell ott lenni sehol, ha nem kell sietni sehová és ha nem utaztunk el sehová, csak együtt csinálhatjuk a „semmit” azokkal, akiket a legjobban szeretünk.
Hosszú, hosszú beszélgetések
Nem azt mondom, hogy nem hiányoznak a teraszokon elfogyasztott fröccsök felett folytatott világmegváltó beszélgetések, vagy egészen egyszerűen csak a személyes jelenlét, de az a helyzet, hogy beszélgetni éppen olyan jól lehet egy videóhíváson keresztül is. És mivel amúgy is mindenkivel csak így tudtunk találkozni, még azzal is, akivel csak 20 percre lakunk egymástól, hirtelen megszűnt a távolság.
Valahogy nyilvánvalóbb lett, hogy beszélgethetünk a távolban élő barátokkal, rokonokkal is. Én például összességében szerintem órákat töltöttem a képernyő előtt a vidéken élő szüleimmel, keresztszüleimmel, vagy éppen a külföldi egyetemen ösztöndíjas barátaimmal.
