Ugyan léteznek már biztató eredményeket felmutató terápiák, a koronavírusos fertőzésre továbbra sincs egy biztos orvosság, amivel a kezelés gyógyítható lenne, még mindig csak a megelőzésben bízhatunk. De vajon miért?
A széles spektrumú antibiotikumokkal ellentétben, amelyek bakteriális fertőzések széles skálájának kezelésére használhatók, az egyik vírustípus ellen ható gyógyszerek ritkán kezelnek más vírusokat. Például az eredetileg a hepatitis C kezelésére kifejlesztett remdesivirt egy ponton a Covid-19 kezelésére is javasolták. A klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy ennek csak korlátozott hatása van a koronavírus ellen.
Hatékony széles spektrumú vírusellenes szerből kevés van. Ennek pedig az az oka, hogy a vírusok sokkal változatosabbak, mint a baktériumok, többek között abban is, hogy miként tárolják genetikai információikat (egyesek DNS formájában, mások RNS-ként). A baktériumokkal ellentétben a vírusoknak kevesebb saját fehérje-építőelemük van, amelyeket gyógyszerekkel lehet megcélozni.
Nehéz feladat
Ahhoz, hogy egy gyógyszer működjön, el kell érnie a célpontját. Ez különösen nehéz a vírusoknál, mert azok az emberi sejtek belsejében szaporodnak, a sejtmechanizmusunk eltérítésével. A gyógyszernek be kell jutnia ezekbe a fertőzött sejtekbe, és olyan folyamatokra kell hatnia, amelyek elengedhetetlenek az emberi test normális működéséhez. Nem meglepő, hogy ez gyakran a sejtekben jelentkező károsodást okoz mellékhatásként.
A héj ugyanis rendkívül robusztus, ellenáll a környezet negatív hatásainak. Csak akkor, amikor a vírus eléri a célját, bomlik le a héj, vagy dobja ki a reprodukcióhoz szükséges genetikai információkat, és válik „sebezhetővé” a vírus – vagyis akkor, amikor már bejutott a sejtbe.
Ez a folyamat a vírus életciklusának gyenge pontja lehet, de a körülmények nagyon specifikusak. Míg a vírushéjat megcélzó gyógyszerek alapvetően jó alternatívák lehetnek, ezek némelyike az emberi szervezetre is toxikus lehet.