Nyilván akadnak kivételek
Természetesen a kutatók is kiemelték, hogy a felmérés nem vonatkozik egyformán minden gazdagra és minden szegényre egyöntetűen, bőségesen akadnak kivételek. Ráadásul arra is rájöttek, hogy egy egyszerű módszerrel a gazdagokat is ráébreszthették arra, hogy jobban oda kellene figyelniük. Ez a módszer pedig nagyon egyszerű: felhívták a figyelmüket arra, hogy pusztán az anyagi javak miatt nem lesz valaki „egyenlőbb” a másiknál. Azt írták, amikor ez világossá vált az érintettek számára, akkor a követett tendenciáik nagyrészt megszűntek.
„Amikor arra késztettük az embereket, hogy gondoljanak az egyenlőségre vagy a környezetünkre, akkor megértették, hogy nem lehet magától értetődő a környezetszennyezés csak azért, mert magas árat fizettek egy termékért” – mondta Karen Winterich.
A tanulmány szerzői azt is megállapították, hogy azok az emberek, akik „alsó osztálynak” tartják magukat, közösségibb értelemben gondolkodhatnak, mint gazdagabb társaik.
„Ez abból a tapasztalatból fakadhat, hogy a szegényebbeknek jobban kell támaszkodniuk a közösségükre, és ezért inkább közösségi beállítottságúak, kevésbé valószínű, hogy egyéni szinten gondolkodnak” – összegzi Winterich professzor. Olvass még a témában
Valószínűbb, hogy ezek az emberek jobban felismerik a társadalmi költségeket, mint a gazdagok. Úgy gondolják, hogy ha vásárlásuk kárt okoz a közösségükben, akkor inkább nem költenek. Ők előbb fognak többet fizetni valamiért, azaz vállalják, hogy egyéni szinten rosszabbul járnak, minthogy ártsanak a közösségüknek.
