Egészség / Életmód / Fókuszban / Háztartás / Otthon

Elég fenntartható az életvitelem? Á, dehogy!

Elég fenntartható az életvitelem? Á, dehogy!

Ahogy azonban a legtöbb mai harmincasnak, úgy nekem sem volt senki a környezetemben, aki akár csak a vegetáriánusságát nyíltan vállalta volna. Én vagyok az első a komplett rokonságban, aki növényi étrendre váltott. A saját családom és a barátaim is egyre többször érdeklődnek az életvitelem iránt, amiről egyébként csak jókat tudok elmondani. Az elmúlt években nem csak nálunk lett kulcsfontosságú téma a környezetvédelem és a klímaváltozás, minden egyes iparágban megmutatkozik az igény a változtatásra.

Elég csak a lakberendezésre gondolni: egyre népszerűbbek azok az irányzatok, amiknek a tervezői a bútorok újragondolásában, felújításában látják a jövőt. Vagy ott van a divat, aminek a számításait alaposan keresztülhúzta a koronavírus.

De nem csak a pandémia miatt váltanak egyre többen „zöldre”. A készleteink végesek, és minduntalan több helyről szivárog ki, milyen körülmények között és kik dolgoznak azért, hogy mi a legújabb trendek szerint öltözködhessünk. És akkor még szót sem ejtettem arról, hogyan égetik a szegényebb országokban a műanyagot és a gumit azokról a gépekről, amiket mi újrahasznosításra leadunk. Vagy arról, hogy az elmúlt évben az Amazonas azért lángolt, hogy újabb legelőkhöz jussanak az emberek: annak irtásáért 80%-ban a marhatartás felelős… Hiába van messze, az Unióba szállított marhahús 41%-a innen származott 2018-ban. Ahogy dőltek rám az információk, úgy vált egyre biztosabbá számomra, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem szeretném az esőerdő irtását, vagy más emberek, élőlények szenvedését támogatni. 

istockphoto

Lépések, amiket bevezettem

A növényi étrend tűnt a legnagyobb lépésnek és azt gondolom, az ökológiai lábnyomom szempontjából valóban ezzel teszem a legtöbbet a bolygó és embertársaim érdekében. Utólag visszagondolva, már annyira alapvető számomra ez a fajta táplálkozás, és már annyira rutinszerű, hogy semmilyen nehézséget, vagy éppen lemondást nem tapasztalok benne. Ez az érzés egyébként hasonlóan alakult az alábbi lépések bevezetése során is.

Az egyik legutolsó változtatás, amit bevezettünk a család életébe az volt, hogy elkezdtük komposztálni a zöldhulladékunkat. A szelektív hulladékgyűjtés eddig is alapvető volt számunkra, de a kommunális hulladék problémáját nem igazán tudtam itthon orvosolni. Rossz érzés volt kidobni a sok gyümölcs- és zöldségmaradékot, mert tudtam, hogy ezeket újra tudnám hasznosítani a saját kertemben. Idén végre vettünk egy óriási komposztálót, ami nem csak a háztartási hulladékot, hanem a lenyírt füvet és a kerti nyesedékeket is teljesen elnyeli. Óriási eredményt értünk el vele és nagyon örülök, hogy belevágtunk. Így 4-6 hetente rakjuk ki a 60 literes kukánkat, és gyakran akkor is még csak félig van. Persze tudom, hogy van hova fejlődni, de saját magunkhoz mérve, ez valóban nagy lépés volt.

istockphoto

A házimunkát tekintve mindig is az egyszerűségre törekedtem. Tartok itthon vegyszereket, de sokszor évek alatt fogynak el, mert előnyben részesítem a citromsavat és az ecetet, ezekkel is tökéletesen tudok takarítani. A munkámat nagyban segíti a házba beszerelt víztisztító, mert nálunk nagyon vízköves a víz. E nélkül gyakorlatilag minden nap ecetezhetném a mosdókat, csapokat és persze a gépeket is. A mosogatáshoz, kézmosáshoz környezetbarát és vegán termékeket használunk, a mosáshoz pedig néhány hónapja vásároltam meg az első mosó- és szárítótojás szettemet. Ezek újrahasznosított anyagokból készültek, abszolút környezetbarát megoldásnak számítanak, ráadásul éveken, évtizedeken át használhatóak. Nyugodt szívvel ajánlom őket bárkinek, nálunk tökéletesen működnek.

Hajlandó vagyok többet fizetni a környezetbarát és vegán termékekért, ezzel is növelem magamban azt az érzést, hogy megbecsüljem a megvásárolt árut és megfelelően beosszam. Ez igazi a kozmetikumaimra (amiknek a mennyiségét egyébként drasztikusan lecsökkentettem) és a ruháimra egyaránt.

Régen inkább több ruhát vettem olcsón, most kevés, de minőségi holmit vásárolok, azt is tudatosan. A változtatások ellenére sokkal több alapanyagból dolgozhatok most, és egymással jobban párosítható ruháim vannak. A mi környékünkön egyébként nagyon jók a turkálók is, szeretem feldobni a gardróbomat néhány egyedi darabbal. A kislányunknak is sokszor vásárolunk használt ruhákat, vagy cserélünk az ismerősökkel. Az így megszerzett alap ruhatárat egészítjük ki – szükség esetén – újonnan vásárolt darabokkal.

istockphoto

A vásárláshoz mindig viszek magammal táskákat, zacskókat: kicsiket és nagyokat egyaránt. Azt gondolnám, hogy ez ma már alap dolog, de sajnos egyáltalán nincs így. A pékségben, a zöldségesnél és a nagy hiperekben is látom, hogy rendszeresen újat tépnek maguknak az emberek. Pedig tényleg nem fáradtság a nagyméretű, tartós bevásárlószatyorba visszadobálni a használt zacskókat, miután otthon kiürítettük őket. 

Sajnos sok terméket nehéz higiénikusan és műanyag csomagolás nélkül a polcokra tenni, bár növényi étrendet követve a környezetre káros csomagolások túlnyomórészt megkerülhetőek. Annál a zöldségesnél, ahol én vásárolok, kimérve tudok gabonaféléket, hüvelyeseket venni, a friss alapanyagokat pedig csak egyszerűen beteszem a kosaramba. A nagyobb városokban pedig egyre több olyan bolt van, amik teljesen csomagolásmentesek. Ezekben gyakorlatilag mindenféle száraz alapanyagot megvásárolhatunk, a lisztektől, cukortól kezdve, a tésztákon át egészen a tisztítószerekig.

Előnyben részesítem azokat a cégeket és vállalatokat, amik számára ugyancsak fontos a környezetvédelem.

Értékelem és nagyobb örömmel teszem a bevásárlókocsiba az újrahasznosított csomagolással készült termékeket, amikből szerencsére egyre több van már hazánkban is. Ilyenek a 450 g kiszerelésű Vénusz kenőmargarinok, amelyeknek a csészéje 94%-ban újrahasznosított műanyagból készülnek. Emellett a papírbevonat is leválasztható róluk, így a megtisztított műanyag csészével együtt szelektíven gyűjthetők.

Elkezdtük, de messze még a vége

A jövőt tekintve még számos területen változtatnunk kell. Mégis úgy érzem, jó úton haladunk. A kislányunk előtt olyan példát mutatunk, amit ő könnyebben tovább tud majd fejleszteni, hiszen neki már nem a nulláról kell kezdenie. Az biztos, hogy az elkövetkezendőkben kevesebbet kell használnunk az autót, és jobban meg kell gondolunk minden nagyobb volumenű változtatást, felújítást az otthonunkban. Szeretném, ha kicsit többet kertészkednénk, mert minimális energiaráfordítással is csodálatos gyümölcsöket, zöldségeket, fűszernövényeket arathattunk le az idei szezonban.

Jó lenne, ha egyre többen bátorodnának fel, és tennének meg akár csak apró lépéseket a boldogabb jövő felé. Nem kell egyik napról a másikra váltani, a lényeg, hogy elkezdjük valahol!