Minden, ami mögötte van…
Minden kényszeresség mögött lelki okok húzódnak, így hát a megoldáshoz elengedhetetlen megértenünk, hogy miről is szólhat a kontrollmánia. Mindamellett, hogy jelen van a tökéletességre törekvő hajlam, valójában egy nagyfokú félelem is meghúzódik a háttérben. Félelem attól, hogy mi történik, ha megszűnik a kontroll és az irányítás.
Furcsamód ez az állapot rengeteg felsővezetőt érint, akik mindent a kezükben akarnak tartani és a legapróbb feladatot is saját maguk akarják elvégezni.
Figyelmen kívül hagyva azt, hogy sok tehetséges kollégára rábízhatná, akik készségesen besegítenének a feladatok elvégzésében. Többnyire ez nem arról szól, hogy a vezető ne bízna kollégája kvalitásában, csupán fél attól, hogy milyen következménye lenne annak, ha elengedve a kontrollt, kiadna bizonyos feladatköröket a kezéből, melyekre már nem lenne olyan mértékű ráhatása. Ez egy roppant fertőző állapot, ráadásul időről-időre egyre kritikusabbá teszi az illetőt.
Adódik a kérdés, hogy hogyan lehet ebből az állapotból kijönni, ha valaki ennyire uralni és irányítani akarja élete minden területét. Olvass még a témában
Először is, ugrani kell! Ez egy vezető esetében jelentheti azt, hogy egyre több feladatot ad ki a kezéből úgy, hogy megbízik mások szakértelmében és megtapasztalhatja, hogy nem dől össze a világ, ha nem az ő vállát nyomja az összes teher.
Jó esetben a konklúzió az lesz, hogy akár egy nyugodtabb életbe csöppenhet és már egyáltalán nem fog hiányozni az a nyomasztó érzés, amit a kontroll jelentett számára. Egy kontrollmániás diétázó pedig beiktathat „csalónapokat”, megtapasztalva, hogy néhány finom falattól nem vész kárba az addigi munkája, sőt…még több erőt kap a folytatáshoz. Bármi is legyen a kontroll tárgya, első lépésként mindig a félelem okát kell kezelni, majd beleugrani azokba a szituációkba, melyek rettegéssel töltenek el.
