Még ma is előttem van a konyha képzeletbeli szaga, ahol anyukám a mindennapi paprikás krumplit főzte, miközben én tátott szájjal hallgattam, amint azt mondta: „Olyan okos vagy, kisfiam.” Emlékszem, hogy a szavak többször is megismétlődtek, mintha mágnesként tapadtak volna rám, és bástyaként szolgáltak, ha kétségek merültek fel bennem.
Néha azt kívánom, bár ne csak az okosságomért dicsértek volna
Évek teltek el, iskolák jöttek, mentek, de a teljesítménykényszer mindig a vállamon ült. Az elvárás, hogy minden erőfeszítésemben a legjobbnak kell lennem, mázsás teherként nehezedett rám. A középiskolában egy matematikai versenyre készülve hirtelen belém hasított, hogy nem azért szeretek csinálni valamit, mert valóban érdekel, hanem mert meg akarok felelni a rólam kialakult képnek.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
