A pandémia alatt több cég is videohívásokon keresztül bocsátott el dolgozókat. A távmunka elterjedésével pedig a dolgozóknak hozzá kell szokniuk a gondolathoz, hogy lehet, hogy ez lesz a jövő.
Az elmúlt hónapokban több olyan nagy horderejű eset fordult elő, amikor a cégek nagy létszámú munkavállalói csoportokat rúgtak ki videóhíváson, vagy más, virtuális csatornán keresztül. 2021 decemberében az amerikai Better.com jelzáloghitel-társaság 900 dolgozót bocsátott el egy Zoom-hívás során. „Ha részt vesz ebben a hívásban, akkor annak a szerencsétlen csoportnak a tagja, amelyet elbocsátanak” – mondta Vishal Garg vezérigazgató a dolgozóknak. „A munkaviszonya ezennel megszűnt.”
Hat hónappal később az amerikai Carvana használtautó-gyártó cég 2500 dolgozót engedett el hasonló módon, egyeseket csoportos Zoom-hívások során, néhányat e-mailben. A svéd fintech cégnél, a Klarnánál szintén májusban a vezérigazgató 700 fő elbocsátását jelentette be egy előre felvett üzeneten keresztül. Utána a dolgozóknak 48 órát kellett várniuk egy e-mailre, amely arról tájékoztatta őket, hogy az érintett csoporthoz tartoznak-e.
Hatékony, de érzéketlen módszer
A vállalatoknak sajátos okaik lehettek arra, hogy az általuk alkalmazott eljárásokat alkalmazzák: a járvány, a lassult növekedés és a növekvő munkaerőköltségek miatt egyes cégek leépítésre kényszerültek. A csoportos hívások pedig hatékony módjai annak, hogy rossz híreket közöljenek sok érintett munkavállalóval. De összességében ezek a kollektív, virtuális elbocsátások rossz hírverést generáltak. Dühössé tették gyakran még azokat a dolgozókat is, akiknek megmaradt a munkájuk.
„Egyszerűen összeszorult a szívem. Még nem volt részem ilyesmiben” – mondta a Better.com egyik alkalmazottja a BBC-nek decemberben. – „Nagyon érzéketlen volt az egész eljárás.”
Nincs személyes beszélgetés
Nagyarányú leépítések mindig is léteztek. Az új távmunka világában, amelyben egyre gyakrabban használjuk a technológiát a kommunikációhoz, logikus, hogy azokat, akiket mondjuk egy online interjú után vesznek fel, és virtuálisan dolgoztatnak, virtuálisan el is bocsáthatják. Mégis a tömeges „Zoom kirúgások” kerülnek a címlapokra; a megsemmisült dolgozók számára a hír könyörtelen szemfényvesztésnek tűnhet.
Nincs személyes beszélgetés egy irodában, nincs mód arra, hogy kérdéseket tegyen fel, vagy a történteket úgy dolgozzák fel, ahogyan az egy egyéni, személyes beszélgetés során történik.
Mégis, bármilyen rosszak is, a virtuális elbocsátások általánosabbá válhatnak a táv- és hibrid munka világában, az új munkamódszerek miatt. A szakértők azonban azt mondják, hogy a munkahelyek és a dolgozó emberek leépítését megfontoltabban is meg lehet tenni, ezzel enyhítve az érintett munkavállalókra nehezedő csapást.
Hayden Woodley, a kanadai Western University Ivey Business School szervezeti viselkedési docense is nyilatkozott a témában. Szerinte részben az az oka annak, hogy a tömeges „Zoom-kirúgások” ilyen kirívóan negatív érzéseket keltenek, hogy két rossz gyakorlat kombinációját jelentik: az emberek csoportos kirúgását közvetlen beszélgetés nélkül.
Mindkét gyakorlat még nyomorúságosabbá teheti az állás elvesztését – ami már amúgy is pusztító élmény –, mert „mindkettőt úgy fogják fel, hogy hiányzik az eljárási igazságosság” – mondja Woodley. A dolgozók bizonyos folyamatokat várhatnak el a felmondáskor. Ilyen a konkrét magyarázat a főnöküktől, idő az ügyek lezárására, egy lehetőség a kérdések feltevésére. De a tömeges „Zoom kirúgásokkal” ezek egyike sem garantált.